Egyetértetek abban hogy sokan túllihegik az érettségit?

Nem mondanám.

Utólag, 2 diplomával, érettségi előtt állókat és egyetemistákat korrepetálva nekem is nagy lehetne a szám, hogy jaj, egy kis semmiség az a feladatsor, nem kell tőle félni... De tudom, hogy én is tartottam tőle anno és lázasan készültem rá, hogy jól sikerüljön.

Az ő aktuális képzettségi szintükön az igenis nagy dolog. Ahogy egy alapszakos szakdolgozat is nagy dolog annak, aki először kerül oda, mesterszakon pedig már gagyinak éreztem azt a követelményt. Most a doktori disszertációt érzem nagy falatnak és a munkahelyi feladataimat. A senior kollégák biztos mosolyognak magukban rajtam, mikor piti dolgokon akadok meg és végső elkeseredésemben tőlük kérek segítséget...

Szerintem aki érettségi előtt áll, nagyon is jól teszi, hogy izgul miatta. Az azt jelenti, hogy bele fogja tenni az energiát és jól fel fog készülni, hogy jó jegyet szerezzen. Az lenne a nagyobb baj, ha hátradőlne, hogy ez egy kis semmiség... Azzal a felfogással nagyobb pofon szokta érni az embert.

Nem kellemes újraérettségizni, főleg nem azért, mert beleszartál. 30-40 ezer forint egy tárgyból utólag javítani /pótolni. Nem kell hányni a stressztől, de azért vegyétek komolyan, igenis nagy dolog, igenis fontos, hogy jól sikerüljön.

Amit én túllihegésnek tartok az oktatással kapcsolatban, az inkább az, hogy ki milyen intézménybe menjen. Akár középiskolai, akár egyetemi felvételi során. Annyira fölösleges amiatt szarul érezni magát az embernek, mert nem egy versenyistállóba vagy egy elitegyetemre került, hogy elmondani sem tudom. Annyi ilyen "senki leszek, ha oda vesznek fel" monológot hallottam, hogy ha valamitől, attól tényleg fáj a fejem...