Hogyan mondjam el a szüleimnak, hogy tanár szeretnék lenni úgy, hogy ne röhögjenek ki?

Leírom az én véleményemet. Szerintem nyugodtan beszélj erről a szüleiddel, ettől ne félj. Mondd el a saját gondolataid, véleményed.

Én három éven keresztül tanári pályára készültem gimis koromban. Szakpárt, egyetemet most nem írnék, mert nem egy olyan szak, ahol rengetegen vannak, nem akarok felismerhető lenni, de annyit leírok, hogy ugyanúgy bölcsészkar. Nem nagyon tudtam mást elképzelni magamnak, engem az a 2 tárgy érdekelt (bár mire eljutottam a felvételiig, inkább csak az egyik), plusz a pedagógia, pszichológia, tanítás is vonzott. A szüleim nem beszéltek le róla, de tudtam, hogy mi a vélekedés erről, én sem nagyon szerettem mondogatni, hogy tanárnak készülök, féltem attól, hogy hülyének néznek. Zavart a tanárok és az oktatás helyzete, de mivel nem tudtam mást elképzelni és akkor úgy gondoltam, hogy ez érdekel, ezért tanári szakra jelentkeztem és el is kezdtem, de fél év alatt olyan szinten elment a kedvem tőle, hogy szinte megutáltam a szakot és már egyáltalán nem vonzott annyira a tanárság sem.

Az igaz, hogy a pénz nem minden és nem éri meg olyan dolgot tanulni, amit gyűlölsz csak azért, mert jól lehet vele keresni, illetve nekem sem a luxusélet volt a célom meg az, hogy gazdag legyek, de egy teljesen átlagos, kényelmes, normális élethez is rengeteg pénz kell, főleg, ha egyedül élsz, albérletet kell fizetned. Oké, lehet spórolni, le lehet csökkenteni a lehető legminimálisabbra a kiadásokat, lehet szobát bérelni egy albérletben, de gondolj bele, hogy 5 évig azért tanulsz keményen az egyetemen, azért szerzel mesterdiplomát majd dolgozol teljes munkaidőben, hogy ez legyen az életed? Hogy folyamatosan csak nélkülözni kelljen, spórolni, “túlélni”? Egy állami iskolában tanító tanári fizetésből (főleg ha pályakezdő), egyedül konkrétan lehetetlen megélni. Nem a pénz a legfontosabb, de minden pénzbe kerül. Ki kell fizetni a számlákat, az albérletet, kaját kell venni, ruhát kell venni, kozmetikumokat kell venni, ha elromlik valami meg kell javíttatni, nem beszélve az egyéb kiadásokról, pl szórakozás, vagy ha valakinek kocsija, kisállata, gyereke van.

Ami meg a tanárképzést illeti, szerintem katasztrófa és ezt nem csak én gondolom így, sok volt szaktársammal beszéltünk erről, hogy egyéb szakokra járó ismerőseik szorgalmi időszakban csak bejárnak az egyetemre (vagy még azt se), van pár zh novemberben meg 1-2 beadandó, míg nekünk tanárisoknak a szorgalmi időszakban IS hajtás van végig. Rengeteg beadandó, házi feladat, dolgozat/teszt, zh, aztán a vizsgaidőszakban meg vizsgák. Töri/magyar szakon pláne igaz az, hogy hatalmas a tananyag, rengeteget kell olvasni, irodalmas órákon hétről-hétre feladnak valamit, ami lehet 10 oldal, de lehet 200 is. Bekerülni könnyű, de maga a szak nem az. És a másik az, hogy 5 év (korábban 6 volt), ha nem az elején jössz rá, hogy mégsem ezt akarod, akkor az van, hogy pl ott vagy a harmadik évedben, de nem az van, hogy kihúzod még egy kicsit és kapsz egy diplomát, hanem még 2 évet kellene szenvedned, ha otthagyod, semmit nem kapsz és sok államilag támogatott féléved is elment.

Én azt mondom, hogy ha nagyon érdekel és tényleg ez az, amit szeretnél, mást nem tudsz elképzelni, akkor menj erre a szakra. Lehet, neked be fog válni és szeretni fogod, aztán lehet te is otthagyod, ami nem ritka tanárin, hatalmas a lemorzsolódás, nem véletlenül. De tényleg jobb lenne valami más.

Odaálsz eléjük és elmondod nekik.

A véleményüket pedig meghallgatod, aztán döntesz.