Gáz ha még egy évet kihagyok? Van aki hasonló helyzetben van?

Szerintem nem gáz ha 21 évesen kezded, sokan vannak akik szakiskolaba jártak pl és plusz 2 év nekik az érettségi. Addig is vállalj valami szimpatikus munkát, akár részmunkaidőben,ha van rá lehetőség akkor olyat ami valahogy kapcsolódik a vágyott szakodhoz. Emellett készülj rendesen hogy a következő érettségi jól sikerüljön.

Szerintem ne kezdj bele olyan egyetembe amire bekerulsz a pontjaiddal de nem érdekel, mert azzal csak még több időt kidobsz az ablakon. Ha tanulni akarsz az időben ami az egyetemig van, akkor keress valami rövidebb, akár online képzést vagy végezz el egy nyelvtanfolyamot. Sok sikert!

"kihagytam egy évet, de nem készültem fel rendesen, szóval most sem lesz elég pontom"

Ha teljes állásban dolgoztál, akkor nem gáz. Ha viszont nem dolgoztál, csak hagytad, hogy felnőtt ember létedre még mindig a szüleid tartsanak el és csak lógtál a levegőben, akkor gáz.

"Mennyire ítélnének el az emberek ha csak 21 évesen kezdeném el az egyetemet?"

1. Amiatt nem ítélnének el. Egyetemre felnőtt emberek járnak. A 21 évesek felnőtt emberek, tehát semmi furcsa sincs benne, ha egyetemre mennek.

2. Amíg attól függ, hogy menjél-e egyetemre, hogy mások erről mit gondolnak, ne menj, nem fog menni!

"Szakképzettségem még nincs így mindenképp belekezdenék valaminek a kitanulásába"

Már szeptemberben kellett volna, akkor már akár szakképzettséged is lehetne... De jó, akkor kezdd el majd most, de tényleg kezdd el végre! És ha nem nappli tagozatos képzés, akkor mindenképpen dolgozz is mellette!

"csak szégyellem magam"

Látod, épp ezért mondom, hogy milyen fontos dolgozni: ha egész eddig dolgoztál volna, akkor már egy csomó önbecsülést, önbizalmat, tapasztalatot összeszedtél volna, ami mind hozzájárulna ahhoz, hogy ne szégyelld magad, hanem egyre magabiztosabban állj a világban (még akkor is, ha továbbra is otthon laksz - ami önmagában nem hülyeség, nem azzal van a baj, hanem azzal, ha még mindig ugyanolyan gyerekstátuszban, mint 17 évesen).

"ezért azon gondolkodtam, hogy mégis egyetemre megyek"

Azon gondolkodtál, és mégsem készültél fel rá normálisan... Ez a baj a levegőben lógással: végül semmit se csinálsz, csak azt gyakorlod, hogy hogyan legyél semmittevő, naplopó, és közben szépen leépíted magadat önbecsülésileg...

Nem az utolsó pillanatban, április végén kell azon filózni, hogy menjél-e egyetemre, hanem már szeptemberben kellett volna elhatároznod magadat. Ha akkor nem ment, akkor már egyáltalán nem biztos, hogy lesz értelme próbafelvételizni, mert ha felvesznek is, akkor sem biztos, hogy lesz benned elég akarás, hogy végig is csináld, márpedig akkor jobban jársz, ha szakmát tanulsz.

"Ti mit gondoltok?"

Leginkább azt, hogy nagyon gyorsan el kéne menned dolgozni.

"Van aki hasonló helyzetben van?"

8 milliárd ember közül? Igen, van, biztos lehetsz benne. :))

"elég bizonytalan vagyok a szakkal kapcsolatban, de szeretnék egyetemre menni, mert nem igazán érdekelnek azok a szakképzések amik elérhetőek a környékemen"

Ebből nem az következik, hogy menjél egyetemre, hanem az, hogy nyisd a látókört!

"Ugye én vidéken élek, tehát nincs sok munkalehetőség."

Dehogynem. Csak még körül se néztél igazán, hiszen nem is akartál dolgozni.

"Túlzások nélkül szinte csak gyári meló van szóval ha egyetemre mennék az munka szempontjából is előre lépés lenne."

Ne nekünk magyarázd, hanem magadnak. Ha így van, miért nem készültél fel rendesen?

De egyáltalán akkor most mi van? Jelentkezni jelentkeztél a vizsgára? Ha igen, nehogy ne is fuss neki a normál időben! Menjél csak, adj magadnak esélyt! És addig még teperjél, hogy minél jobb eredményt érj el!

"Mivel ugye én messze lakom az egyetemtől (ami Pesten van) valószínű, hogy koliban élhetnék. De ugye ha nem megyek akkor önerőből nehéz lenne megélnem, mert jelenleg semmi végzettségem nincs az érettségimen kívül."

Egy csomó embernek nincs még érettségije se, mégis megélnek, sőt, gyerekeket nevelnek.

Jól seggbe kéne téged rúgniuk a szüleidnek, hogy igenis állj a saját lábadra, mert így semmi motivációd semmire...

(Kettes vagyok.)

Ebben az esetben én is azt tudnám javasolni, hogy keress munkát. Tudom, hogy nehéz rendes végzettség nélkül, főleg vidéken. Igaz, vidék meg vidék között is marha nagy a különbség, mert nem mindegy, hogy GyMS vagy BAZ megyéről beszélünk. De még a gyári melóval is ki tudnád tapasztalni, hogy milyen jellegű munkát szeretnél (vagy éppen nem szeretnél), mennyire akarsz mondjuk emberekkel foglalkozni vagy kötetlen munkaidőben dolgozni, stb... Szóval lenne egy kis fogalmad arról, hogy mégis hogyan képzeled el a jövődet. Több osztálytársam volt, aki jó gimnáziumból csak azért ment továbbtanulni, mert még mindig nem tudta, mi akar lenni, de szülői elvárás persze volt a nyakában, ezért úgy volt vele, hogy az egyetemmel még nyer pár évet. Lehet, de elpazarolt közben több államilag támogatott félévet és rengeted energiát egy olyan szakra, ami nem érdekelte. Ennél a gyári melóval is előrébb lett volna, azzal legalább egy kis pénzt keresett volna, de ugye jómódú családban az is belefér, ha a gyerek pazarolja az állami féléveket, csak gyárba menni ne kelljen, mert megszólnak, meg amúgy is... Hidd el, én sem mentem volna szívesen, ha arra került volna sor, de utólag látom, hogy többet értek volna a volt osztálytársaim ezzel, mint azzal, hogy 4-5 évig szenvedtek egy 3 éves alapképzéssel, ami nem érdekelte őket, eltapsoltak 8-9 állami félévet, majd elkezdtek valami tök mást (sokszor már önköltségesen), mert addigra végre kitalálták, mi érdekli őket igazán.

"még a gyári melóval is ki tudnád tapasztalni, hogy milyen jellegű munkát szeretnél (vagy éppen nem szeretnél), mennyire akarsz mondjuk emberekkel foglalkozni vagy kötetlen munkaidőben dolgozni, stb... Szóval lenne egy kis fogalmad arról, hogy mégis hogyan képzeled el a jövődet."

Bizony, ezek nagyon-nagyon fontos dolgok! És nem csak elméletileg kell átgondolni ezeket, hanem meg kell tapasztalni saját bőrön, látni kell közelről, hogy milyen egy gyári munkás élete, meg hogy közben milyen a főnöké, hogy mi a perspektíva, ha képzettebb valaki, meg ilyenek.