Igaz hogy értelmetlen jogot tanulnom Magyarországon ha szlovákiai állampolgár vagyok?

Elnézést, hogy nem a kérdésre válaszolok, csak néhány észrevételt teszek.

„Itt még a magyar jogászok is nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni”

Ne zavarjon, hogy a jogász munkanélküliség az egyik legalacsonyabb.

„Hatalmas túlképzés van jogászokból”

Kb. 50 ezer jogász van az országban (ügyvéd, bíró, ügyész, közjegyző, jogtanácsos), ezek pótlásához 35 év aktív munkaévet figyelembe véve kb. 1.400 jogász szükséges évente.

Ehhez képest évente végez kb. kétezer. Ez az éves végzett diplomások (kb. 55 ezer) 3-4%-a. Az EU-s átlag 8-9%.

Tehát akkor nem a 20 ezer büfészakos diploma a túl sok, hanem a 600 jogász. Ennél többen halnak meg évente közlekedési balesetben.

Egyébként a párszáz többletet a versenyszféra gond nélkül tudja/tudná alkalmazni (csak nem akarja megfizetni). Ami elképesztő, az nem túlképzés, hanem a (jog)tudatlanság.

Csak két példa:

Ősszel feljelentett a felettem lakó szomszédom. Annak rendje-módja szerint megjött az idézés, szabadságot vettem ki és megjelentem a rendőrkapitányságon. Ott közölte Kovács III. főtörzs, hogy a kollégája kissé túlbuzgó volt, és a cselekmény nem bűncselekmény, vissza kellett volna utasítani, és lezárta az ügyet. Kérdés, hogy egy megyei jogú város rendőrkapitányságán nem lenne szerencsés egy joghoz értő embert alkalmazni? Gondolom nem az én esetem volt az első, és nem is az utolsó.

A feleségem munkahelyén egy dolgozónak a munkaügyi bíróság megítélt 7,5 milló Ft kártérítést. Ebből akár részesedést is kérhetnék, mert – többek között – én voltam, aki javasolta a helytelen munkaügyi gyakorlat miatt a bírósághoz fordulást. Sőt, ismerőseim/rokonaim körében elmondásuk alapján bőven lenne még esély sikeres perekre. Kérdés, hogy egy 1000+ főt foglalkoztató cégnél nem lenne szerencsés egy joghoz értő embert alkalmazni? A gyakorlatukat ismerve akár pénzfeldobással is dönthetnének arról, hogy mi a törvényes vagy törvénytelen, akkor sem tévednének nagyobbat, mint most szoktak.

„szakmai interjúztatok az ügyvédi irodánál ahol dolgozom és ha meghirdetünk egy új álláslehetőséget annyi önéletrajz érkezik be mint az autópálya széli pihenőhelyeken a szemét.”

Ennek igazából örülni kellene nem?

Mi Nyugat-Magyarországon takarítót keresünk nyugat-magyarországi fizetésért évi félmillió cafetériával, szakszervezettel, Mt.-ben előírt pótlékok kétszeresével, vállalati üdülési lehetőséggel, és fele annyi jelentkezik, mint kellene. De máshol és más munkakörben is hasonló a helyzet.

Ez ugye nem azt jelenti, hogy menjünk inkább takarítónak, mint jogásznak.

Egyébként, ha egy bizonyos hivatás az életcélom, akkor az utolsó dolog a világon, ami érdekel, hogy hányan jelentkeznek/végeznek. Majd én leszek a legjobb, legalábbis felső-középkategóriás. Ha nem így gondolkodik az ember, akkor megette a fene az egészet.