Jogos, ha egy tanár elvárja, hogy a diákjai tudjanak verset és prózát írni és művet fordítani?

Én szoktam mindkettőt, ráadásul nem is csak hobbiként, hanem többször országok versenyt is nyertem mindezekkel. De nagyon egy önálló ember vagyok, akinek nagyon el lehet venni a kedvét minden plusz dologtól, ha azt mondják rá, hogy "KÖZELEZŐ!!!!". Ha kötelező lenne természettudományos- és matekversenyeken indulnom, akkor fognám magam, felállnék és otthagynám az egész bagázst, hogy pukkadjanak meg, majd hozok másoknak eredményt, akik nem akasztanak a nyakamba kényszert.

A tanárom azt mondta rám utalva, hogy hallotta, hogy "Hallottam, hogy van itt ilyen irodalmár szellem, ezért az ő kedvéért a téli ünnepekre készülve kitaláltam, hogy kötelezően több versszakos verset kell írni magyarul, angolul, a második és ha valaki tanul, akkor a harmadik idegen nyelven is. Mindegyik versszak más nyelven legyen. :-))))))". Magamban mondtam is, hogy "Elmész te a fenébe...".

Másrészt ez ihlet. Ha nem jön, akkor nem lehet erőltetni. A többit sem úgy írtam meg, mint a házi feladatokat, hogy nekiülök és megoldom. A plusz dolgok ennél bonyolultabbak. A Kömalt sem úgy oldom meg, mint a házit, hanem mint a keresztrejtvényt: amikor van időm, akkor önmagam szórakoztatására, nem azért, hogy ne kapjak rá egyest.

Amúgy ez a tanár eleve szemét más területeken is. Nem akarok konkrétumokat írni, de senki sem rajong érte. Sem a többi tanár, sem a diákok, sem senki felől. Az osztályfőnök és az osztályfőnök-helyettes is azt mondja, hogy az élet olyan, mint a gumicukor, nem tudhatjuk mit húzunk ki belőle... Nekünk most egy év erejéig büdös zokni íz jutott. De ő amúgy is csak ideiglenesen van nálunk.

Mennyire jogos az, hogy elvárja tőlünk ezt? Miért akarja elvenni a kedvem attól is, amihez eddig volt affinitásom? Aztán akkor átnézi, és el kezd belekötni mindenbe, mert neki nem tetszik... Hát akkor... Ezzel tudtam szolgálni.