Hol is tart a nagy magyar értelmiség? A béka s. gge alatt? Lista mellékelve?

Diplomások/főiskolások/egyetemisták nagy részéről nekem is nagyon rossz véleményem van, pedig két hónap múlva meg lesz a diplomám. (Többségük műveletlen idióta, aki nem hiszi nézzen csak körül egy főiskolai kollégiumban.)

Ettől függetlenül köztük is vannak normális gondolkodású értelmes emberek. Nem szabad senkit ismeretlenül elítélni, mindenkit meg kell ismerni előbb. Ugyanezt tanácsolnám azoknak is akik a nem diplomásokat lenézik.

Főiskolás vagyok, most kezdtem! Egyetlen egy harmadikossal találkoztam (ugyanolyan szakra jár mint én), akinek dagadt a melle a büszkeségtől. Nem is emlékszem pontosan mit mondott, a lényege az volt, hogy gólyabálon mellettem ült, és amikor megmerte valaki jegyezni hogy miért nem kér fel táncolni, közölte hogy nem futhat a nők után, elvégre ő mérnök ÚR lesz... Mondom bocsi, én meg mérnök ASSZONY, de ezek után ne is akarjon felkérni! :)

Én nem gondolom, hogy bárki is kevesebb lenne azért, mert nem diplomázott, lehet még jobban is járt... Ha a sors is úgy akarja, és mérnök lesz belőlem, akkor sem fog érdekelni. Ha egy hentesbe szeretek bele, akkor nem küldöm el azért, mert "te csak egy hentes vagy" én meg mérnök. Egyébként sajnos az egyetemek, főiskolák (pláne a nevesebbek) nevelik az emberbe azt, hogy te érezd magad megkülönböztetve, amiért itt vagy. Én egy pici, családias főiskolára járok, egyik barátom, akivel nap mint nap találkoztunk, beszélgettünk BME-re került... egy hónappal azután hogy felköltözött Budapestre újra beszélgettünk, és minden második mondatából kiérződött, hogy én csak egy kis szaros főiskolára járok, mit dumálok én a tanulási nehézségekről. Barátnőm Corvinusos, és ugyanezt kapom tőle is! Hát sebaj, ilyen az élet! :)

Kedves kérdező, ez így van. Magamom is tapasztalom az ilyet, el nem bírom képzelni, hogy mások nehezebb szakra járnak, mint én, minden elvégezhető könnyen, csak ez nem stb.

Közrejátszhat az a tény is, hogy ismerősömnek hetente 15 (45 perces) órával kevesebb van egy héten, méghozzá több kreditért.

Kénytelen vagyok ezt hinni, hogy én vagyok itt a legmenőbb, mert különben elmenne a kedvem a hajnalig tartó rajzolástól, jegyzőkönyvkészítéstől, és nem tudnék tanulni se a depresszív hangulatomtól. Persze próbálom visszafogni magam, tudom milyen idegesítő, mikor más azt hangsúlyozza: márpedig az Ő tárgya nehezebb mint az én pitiáner kis szakom.

Itt a visszafogás a lényeg. Mindenkinek van egy egészséges "felsőbbrendűérzete", amit nem szerencsés főleg egy baráti társaságban hangoztatni.

Utolsónak: Lehet nagymellűségnek tűnik, hogy BMEs meg Corvinusos ismerőseid azt mondják hogy nekik többet kell tanulni, de attól még igaz. Elég csak össze hasonlítani két intézmény azonos szakának ZHit, követelmény listáját.

Szakmailag szerintem igen is többet ér egy BMEs diploma mint egy GDFes mondjuk. És most szakmailag teszek különbséget a két ember között nem emberileg.

A rangsorolással meg nem értek egyet. Egy egyetem minőségéhez mi köze annak, hogy hány nemzetközi professzor, diák tanít / tanul ott, főleg 40% súllyal? Ugyan úgy lehet színvonaltalan egy nemzetközi előadó is. Nemzetközi diákokat még értem, hogy számba veszik, de azt nem hogy 40% súllyal. Lehet hogy több nemzetközi cserediák programban vannak benne, lehet hogy azt mondják hogy nem 100 külföldit felvesznek fel, hanem felveszik a létszám felét.

Intézmény akadémiai hírneve is miből adódik? Hírnév amúgy sem jelent semmit, és ezt is 40% súllyal veszik figyelembe.

Tudományos munka minősége, szerintem pont az egyik legfontosabb mérce lenne... Bár kérdés hogy ezt hogyan mérik.

Nem mondom azt hogy minden rendben van az oktatással, sőt igenis kellenek változások, de a listával nem értek egyet.

Mindenhol vannak normális és tapló emberek. Szerintem ezen felesleges ennyire fennakadni.

Ez pont olyan általánosítás, mint mikor azt írja vki, hogy "minden nő k*rva", vagy "minden pasi megcsalja a barátnőjét".

A válasz írója 78%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 13:52 -vel egyetértek.

Elég nehéz szakon tanulok (vannak ennél nehezebbek is, tudom), és ha nem hinném azt magamról, hogyha kikerülök innen, én leszek az élet császára, akkor valószínűleg már rég felkötöttem volna magam első szembejövő rácsos tartóra. Kell valami, ami tartja az emberben a lelket, mert már én is nagyon unom, hogy semmi életem nincs. Persze nem panaszkodhatom, én választottam. Csak ne dörgölje senki az orrom alá, hogy, hogy lehetek ilyen szemét, mert már megint nem megyek el bulizni.