Mit érdemes tanulni? Mit tanuljak? (Olvasd el, kérlek! )

Azt hiszem, klasszikus "kapunyitási pánikom" van. Nem tudom eldönteni, mit csináljak, mit válasszak.

Egyfelől vannak dolgok, amik érdekelnek; másfelől állandóan visszahallottam azt az érvet, hogy "na és azzal mit fogsz majd kezdeni? Hol fogsz elhelyezkedni vele?". Sajnos ezeket túlságosan komolyan vettem, magamba szívtam, így nem vettem komolyan a saját, valamire irányuló érdeklődésemet, meggyőztem magam arról, hogy pl. az állatok tanulmányozása, vagy az etimológiával való foglalkozás komolytalan dolgok, és hogy le kell szállni a földre és valami "reális" dolgot tanulni. Nem lemondtam az álmaimról, hanem inkább úgy mondanám, hogy kifejlődni sem hagytam őket. Sajnos helyettük nem jött semmi.

Sok olyan dolog érdekel, ami szerintem kifejezetten ritka, pl. nem hiszem, hogy olyanok, akik külföldön nyelvészetet tanulnak (azért írom a külföldet, mert itthon olyan nincs BA-n), többet tudnának róla, mikor elkezdik a szakot, mint én, laikusként. Mert ami érdekel azzal sokat foglalkozom, sok mindent megtudok róla. Szerintem másoknak annál, ami az én érdeklődési szintem, jóval kevesebb is elég arra, hogy elkezdjenek egy olyan szakot egyetemen. Az én fejemben valami olyasmi van, hogy csak akkor érdemes pl. fizikusnak menni, hogyha az illetőt már 5 évesen is a kvantumfizika érdekelte, vagy valami ilyesmi. Mintha ahhoz, hogy valaki azt tanulja, ami érdekli, ha az egy kicsit is elvont, valami külön engedély kéne a világtól.

Tehát, ami jelenleg a legjobban érdekel: a nyelvészet, annak is a történelmi ága. Nyelvcsaládok, összehasonlító nyelvészet, etimológia. Ha elkezdeném tanulni, biztos az alkalmazott nyelvészetet is megszeretném. Gyerekkoromtól fogva egyre ügyesebb voltam a nyelvekben, gimi végén már csak azokra koncentráltam.

Viszont sok olyan véleményt hallottam, mely szerint biztos megélhetést sokkal inkább a reáltudományoktól lehet várni. Informatikus ismerősöm, akinek adok a szavára, azt mondta, hogy érdemes informatikát tanulni, de ha nem azt, akkor is lehetőleg valami mérnöki szakot. Azt mondta, hogy az ember 30 fölött jön igazán rá, hogy a pénz mennyire fontos, és hogy ezt viszont az ember még nem látja át ilyen fiatalon, amikor meg elvégez egy olyan szakot, amivel nem lehet normálisan elhelyezkedni, akkor meg már késő.

Az a lényeg, hogy amiben nem vagyok olyan jó, abból se voltam soha rosszabb 4-esnél. Nem szerettem különösebben a matekot pl. de soha nem volt gondom vele. Ugyanez igaz a kémiára, fizikára. És most az frusztrál, hogyha anno ezekre kaptam volna nagyobb ösztönzést, akkor most abban a szerencsés helyzetben lennék, hogy ugyanaz érdekelne, ami egyben majd hasznos is lesz később, és akkor most nem érezném ilyen ostobán magam. Mindig arról voltam híres, hogy szellemi dolgokban nagyon jó vagyok, és mindig is úgy képzeltem, hogy valamiféle kutató leszek. Egy tudós-típus vagyok. Csak mire elértem idáig, mindenhonnan azt hallottam, hogy a kutatók nem élnek meg, elvontak, stb. Totál össze vagyok zavarodva. Nem értem, hogy most teret kellene-e adnom a szenvedélyemnek, és legyek olyan, aki a nyelvészetet kutatja, bárhova is vezet ez, vagy "maradjak a földön" és használjam ki azt, hogy elég értelmes vagyok hozzá, hogy bármit tanuljak, és fektessek be inkább valami mérnöki dologba.

Jelenleg ennek a sajátos dilemmának az eredményeképp valahol a kettő között, egy magyar egyetem társadalomtudományi karján kötöttem ki. Gyakran elgondolkozom azon, hogy mi a fenét is keresek pont itt, miért foglalkozom szociológiával meg történelemmel, amikor nem ezek érdekelnek. Valahogy két szék közé estem. És úgy értem, nem szabad elpazarolni a képességeimet egy engem nem érdeklő, se hideg - se meleg szakra. Dühös vagyok, amikor másról hallom, hogy valami "elvont" szakon tanul (ha neki szabad, nekem miért nem? miért kell nekem állandóan azt szem előtt tartani, hogy mi lesz 10-20 év múlva?). Úgy érzem, meg kéne tisztelnem magam azzal, hogy követem azt, ami érdekel, és ki kell bontakoznom.

A válaszokat előre is köszönöm!

21/F