A felsőfokú matematika-oktatásban miért nem hangsúlyozzák annyira, milyen későbbi haszna van annak, ami tanulnak?

Egyrészt mert nincs rá igény.

Nem szívesen tanulják általában az emberek a matematikák.

Ezen túl aki matematikát oktat, nem feltétlen jelenti hogy ismeri a gyakorlati alkalmazásait.

A diákok meg nem veszik a fáradságot, hogy utánanézzenek ennek-annak.

Sokszor a hozzáállással is baj van, mind hallgatói, mind oktatói oldalról. Kivétel persze létezik.

Jellemzôen az a matek, amit már tényleg lehet használni, az nem az elején tanított alapok. Így meg nem nagyon lehet még elmagyarázni, hogy erre a cuccra, amit most tanultok, arra majd épülni fog valami, amit ugyan most még nem lehet nektek elmagyarázni, mert ahhoz nagyon nincs meg a tudásotok, hogy bármit is értsetek belôle - viszont arra épül még valami, amire még valami, és azokból már olyan matematikai modell építhetô fel, amivel ...

De azért azt magatoktól is sejteni lehet, hogy nem csak a leadott anyag szépsége miatt tanítanak nektek dolgokat, hanem annak haszna is van, ha már egyszer bekerült az alapozó tárgyak közé.

Tom Benko nevű felhasználó válasza:

Aki azért tanul valamit, mert annak haszna van, az valamit jól benézett. Különösen a felsőoktatásban."

T. Tom Benko!

Alapvetően egyezni szokott a véleményünk oktatási kérdésekben.

De a fenti véleménnyel nem értek egyet.

Bizony, hogy haszna van, ha közvetlenül nem is alkalmazza a megszerzett ismereteket, de a gondolkodásba, probléma megoldásba bele épül a sokszínű ismeret.

Több szemszögből próbálja meg az ember megközelíteni a problémát.

Ezt "egysíkú", csak a "szűk" szakmai ismeretanyag elsajátításával nem biztos, hogy meg lehet oldani.

A felsőoktatás valóban csak megkaparj a felszínt és az élet, a szakma lesz az igazi "oktató". Tapasztalatokat valóban csak munka közben szerezhet az ember, de ezekhez kellenek az alapok (és nem csak szakmai alapismeretek).

(mondom ezt építő és -majdnem- gépészmérnökként)

@4: Valamit sikerült nem teljesen kiadnom. Lényegében arról beszéltem, hogy ha csak azért akar valaki valamit megtanulni, mert abból "haszna" van, az kellő hatékonysággal és mélységgel nem lesz képes elsajátítani a nézőpont beszűkültsége miatt az adott ismeretet. Az tény, hogy sok ismeret értelmére később döbben rá az ember, amikor ráépülnek további ismeretek, de valamit tanulni azért érdemes, mert

A) szervesen kapcsolódik az érdeklődési területemhez;

B) érdekesnek találom.

Ilyen módon a tanulás lényegesen hatékonyabb, ezért szükséges, hogy a tanár igyekezzen a diákoknak az anyag azon részét is megmutatni, ami azokat érdekelheti (és ez csak kis csoportokban működhet jól), ne csak ledarálja az anyagot. Ebből pedig már egyenesen következik az utilitarista szemlélet általam is sűrűn hangoztatott kontraproduktivitása.

Tartottam opkut gyak-ot anno, és valamilyen szinten egyet értek veled, kérdező, de a másik oldalról is nézve azért messze nem olyan könnyű értelmesen elmagyarázni, hogy pl. mire is lesz majd jó a lin. programozás, ha majd egyszer tudni fogjátok, hogy mi a manó is az.

Vagy mond az ember egy mondatot, hogy pl. ezzel majd optimalizálni lehet az erőforrások felhasználását, és akkor a diákok majd hümmögnek, hogy na ezzel aztán mennyivel okosabbak lettek; vagy ha normálisan el akarod magyarázni, hogy nagyjából mire is fog kimenni a dolog, akkor viszont egy órát simán el lehet szúrni ezzel - márpedig a legtöbb oktató számára pont az a legnagyobb probléma, hogy alapból sincs elég óraszám arra, hogy rendesen leadja az anyagot.

Én anno úgy próbáltam meg áthidalni ezt, hogy csináltam egy pdf-es bevezetőt, amin el volt mesélve, hogy miről is szólna ez az egész lin. programozás, ha túljutunk a technikai részén. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezáltal mérhető növekedést tudtam elérni a diákok motivációjában és érdeklődésében.