Szerintetek bölcsészkaron melyik nyelvet érdemes választani?
Elsőnek az angolra gondoltam, hiszen az érdekel is, azt tudom a legjobban, azonban szerintem a mai világban már mindenki tud angolul, nem feltétlen érdemes azt tanulni, hacsak nem tanárnak készülök, de akkor sem csak az angolt.
Aztán úgy érzem, hogy a keleti nyelvek is érdekelnek, leginkább a japánon vagy a koreain gondolkodom, de nem tudom, hogy ha azt tanulnék, akkor annak lenne-e valami tényleges haszna? Lenne esélyem elhelyezkedni ezekkel a nyelvekkel, érdemes-e egyetemi szinten tanulnom, vagy bár nagyon érdekelnek, még is jobban járnék, ha inkább hobbiként tanulnám csak itthon?
A harmadik opció a spanyol, ami valamilyen szinten adott, mert abból már érettségiztem, és logikus is, hiszen nem olyan elterjedt, mint az angol, mégis talán nagyobb haszna lehetne a karrieremben, mint valamelyik keleti nyelv. Azonban nem vagyok benne biztos, hogy élvezném a spanyol tanulását, valahogy nem igazán kedvelem, nem élvezem, ha valamit spanyolul nézek, szinte idegesít. Lehet, hogy ez azért van, mert rossz tapasztalataim vannak a tanulásával kapcsolatban, de nem érzem azt, hogy ez az "én nyelvem".
Gondoltam még esetleg portugál szakra, hiszen talán több haszna van, mint a keleti nyelveknek, és nem előfeltétel, hogy tudni kell portugálul. De szerintem a spanyolt jobban tudnám kamatoztatni.
Tehát a kérdés, hogy mit gondoltok, mit érdemes inkább tanulni? (figyelembe véve a szempontokat, amiket leírtam) Esetleg valami mást lenne érdemes tanulni, amit nem soroltam fel?
Aki elolvassa és válaszol, annak köszönöm előre is. :)
válasza:
válasza: válasza:Angol alap. Amíg nem beszélsz tárgyalóképesen angolul, addig nincs értelme a kérdésednek.
Orosz, arab, kínai, ha különlegeset akarsz. Egyébként amelyik tetszik...
#1 Jó hallani ezt egy anglisztika szakostól, esetleg megkérdezhetem, hogy milyen irányokban lehet elhelyezkedni? Tudom a szokásos tolmács, fordító, tanár (azt lehet egyáltalán anglisztika szakon, vagy csak tanárképzőn?) opciókat, de hátha egy bennfentes többet tud. :)
Illetve köszönöm a javaslatot a franciára, de az nem is tetszik egyrészt, másrészt pedig francia szakon előfeltétel a nyelv ismerete, ami nekem egyáltalán nincs.
#2 Köszönöm a választ, ezt érdekes hallani, arabra sosem gondoltam volna. :O
#3 Nem tudom tudod-e, de anglisztika szakon feltétel az emelt angol érettségi, szóval valószínűleg valamennyire beszélem az angolt. A kérdés az volt, hogy EGYETEMI szinten mit érdemes tanulni, amivel a jövőben is érni fogok valamit. De köszönöm a választ. :)
Óészaki, ógörög, (ólatin, ha szereted az ókor Amerikáját).
A modern civilizációnak innen már csak lefelé. Addig is legalább kiválóan elszórakoztatod magad (és közben talán a megoldásra is rájössz) az új nyelvtudásodnak köszönhetően, amivel eredetiben olvashatsz mindent, amit olvasni érdemes.
///
Egyébként igen, mindenki a kínai-orosz-arabot mondaná, körülbelül ebben a sorrendben is.
Viszont én szeretem azt is hozzá tenni, hogy ha nem szereted a nyelvet amit tanulsz, akkor jobb esetben vért fogsz könnyezni mire megtanulod, rossz esetben pedig meg sem tanulod egyáltalán, mert nem érdekel.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Előző (9-es) : attól függ, milyen szempontból... Az angol az élet legtöbb területét áthatja, pl a műszaki, informatika, számtech, net világa...
Míg a spanyol talán valamivel nagyobb területen jellemző, már ha csak a hivatalos nyelveket vesszük alapul...
Kérdező,
a kulcs szó keresés szerint a 9-es pontig
senki nem reagált a távol-keleti nyelvekre.
Én bár egyiket se beszélem, de a kultúrájukról olvasok, ott élő magyaroktól is hallok dolgokat, és abszolút kezdő szinten belenéztem az utóbbi hónapokban a japán nyelv jellegzetességeibe, ennél fogva érintőlegesen a kínai nyelvekről és a koreai nyelvről is tudok abszolút alap dolgokat.
Bár vélhetőleg te is így állsz ezek vonatkozásában.
De hogy a távol-keleti nyelvekről is legyen egy érdemi hozzászólás, írok én is, hátha esetleg tudok valami újat mondani számodra a dilemmád eldöntésére nézve...
- JAPÁN NYELV:
Amennyit hallok haladó koreait, kínai mandarint, ill japánul beszélőktől, valamint hozzátéve ezekről abszolút alap ismereteimet, úgy tűnik, japánt akkor érdemes tanulni, ha tényleg alárendeled magad ennek a kultúrának, célod kijutni Japánba, ami nem könnyű dolog (hacsak nem cserediákként kamasz korban, vagy turistaként, rövid időre). BÁR, állítólag a külföldi -értsd pl magyarországi- japán cégek előnyben rszesítik felvételnél és fizetés formájában a japánul minimum középfokon beszélőket, írókat - kérdés, mindez megéri-e neked, nullűról ide eljutni, ami minimum 3 év, intenzív tanulással?
Avagy felsőfokra vinned a japán nyelvet, és akkor apránként bár, de belekerülhetsz Japánban az élet körforgásába lassú, de biztos egzisztenciális felemelkedéssel? Ehhez 5-6 év tanulás kell nulláról, és az írásbeli egy évvel tovább tart, hasonló színvonalat elérve.
De pl tolmácsként, és/vagy szakfordítóként is hasznát veheted, mint bármi más nyelv esetén, és a japán, úgy fest, egy magyar ajkú számára közepesen nehéz nyelv, sőt, a kezdő szintje, ahogy tapasztalom, magyarként nagyon könnyű (ellenben a némettel anno megszenvedtem, nem is jutottam el alapfokra se, mert hamar feladtam a németet).
Tolmácsként is mindenesetre, úgy fest, kitartó munka kell, talán japán-magyar szakfordítóvá váláshoz kell "mánia", mindenre elszántság, ami nem biztos, h megéri, ha nem vagy japán fanatikus...
Mert a kanji tanulás ha nem is feltétlen nagyon nehéz, hiszen van minimális logika benne, de a sok-sok olvasat miatt a kínai mandarinhoz képest is több idő memorizálni azokat... Főleg ha felsőfokút akarsz, oda minimum az első 4 ezer kanji kell!
Szóval úgy fest, csak nagyon elszántaknak éri meg a japán, hacsak nem hobbiból...
És ne feledd: Japánban erős a szűrés.... attól, hogy pusztán felsőfokúja van valakinek japánból, még nem feltétlen ok, hogy beengedjék az országba, munkát vállalni... Mert ezen felül vagy odaházasodni kell, és/vagy kiemelkedő kutatómunkát végezni, stb...
- Koreai:
míg a japán nyelvé a világ legnehezebb írásrendszere, addig a koreaié a legkönnyebb.... Azonban a koreai nyelv hangzókészletének egy része annyira egyedi, hogy még távol-keleten is sajátságos. Tehát hitetetlen letisztult és logikus bár a hangul írásrendszerük (más néven csoszongul), mégis, külön tanulási folyamat ráérezni a hangzókészletükre, tehát hogy miként ejted az amúgy rém egyszerű és logikus betűiket...
Bár talán kezdem felfogni, hogy a három mássalhangzó csoport közül a keménynél csak talán arra kell ügyelni, hogy szó elején ha van, épp úgy ejtsd, mint pl egy magyar szó közepén a dupla mássalhangzókat... a hehezettet meg az angol verziókhoz hasonlóan, már amelyikkel analóg... De akkor ott vannak a magánh-k közül a diftongusok serege is... A pláne mégis a szövegértés nehézsége, főleg az említrett 3 msslh csoport miatt, valamint hogy hiába hiszi sok kezdő , hogy jól ejti a koreai szavavakt, a szöuli sokszor félrefogja hallani - és tt a következő koreai nyelvi csapda: a japán nylevhez hasonlóan tele van a koreai azonos alakú szavakkal ,mellyek írásban meg se különböztethetőek egymástól, a japán szüójelekkel (kanji) ellentétben... Tehát csak a szövkörny marad mint fogódzó...
És akkor tanulni úgy a kiejtést, hogy a szöuli ember (standard) meg is értse (nem beszélve a többi nyelvjárásról), hogy te pl
T, TT , vagy TH hangot ejtettél vajon...
Mert ezrével vannak azonos alakú szavak, ezért nagyon nem mindegy...
Tök mást jelent a TAL, a TTAL, valamint a THAL....
És így tovább, ezrével...
És azért a koreai is agglutináló, ha nem is flektáló/fúziós, mint a német... És hát tiszteleti ragozása a japánénál is sokrétűbb... Nehéz nyelvnek látszik számomra a koreai....
-JAPÁNRA visszatérve:
Akkor már inkább a japán, ráadásul nemzetközi vonatkozásban is megéri inkább a japán...
Ráadásul a japán kezdő nyelvtana egyszerű, nincs nemek szerinti ragozás, sem igeidők (csak kettő van, akár a magyarban: egy jelen-jövő, meg egy múlt), és hát a japán hangzókészlete a világ egyik legegyszerűbbike, a kiejtése meg a magyar hangzókészletnek egy része, kis eltérésekkel! Minimum magánh.-készlete van:
a i u e o
A mássalh-i száma meg relatíve kevés, és majdnem lefedi a magyar hangzókészlet egy részét.
A toyko-iak jól értik a magyar kezdő japánosoknak is a kiejtését, és mi is könnyen értjük a japán nyelvüket.
Szóval nekem a japán könnyebbnek látszik, mint a koreai, magyar szemmel.
- KÍNAI NYELV:
Erről csak röviden, mert alig van infóm róla.
Említettem, hogy egyetlen olvasatúak a szó jeleik (hanzi), ennyiben könnyebb a japán írásnál, utóbbi persze a kínaiaktól vette át ezen jeleket.
Ezen felül csak egy szótagos szavaik vannak a mandarin kínait beszélőknek (utóbbit beszélek a kínai nyelvek közül a legtöbben), és szerintem szerencsés, hogy tonális nyelv, ezáltal erősen csökkentve az azonos alakú szavak számát kiejtésben.
(Írásban meg pláne egyértelmű, mire gondolnak a kínaiak; a koreaiak viszont kb 100 éve szinte teljesen elhagyták a handzsákat. Eredetileg a japán is tonális volt egyébként.)
A kínai nyelvtan meg állítólag a világ legegyszerűbb nyelvtana, lévén teljesen izoláló típusú. (Részben az angol is ilyen, és részben ezért könnyű nyelv az angol, bár az angol kiejtése viszont egy magyarnak, japánnak, koreainak nehéz lehet egy kissé.)
De valaki jól szólt, hogy igen, végül is ami szíved vágya, mert ami az ember szívében van, azt annyiból könnyebb megtanulni... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!