Utálom a szentimentalizmust! Fanni hagyományai a legrosszabb, hogyan tudnám megszeretni, vagy legalább lenyelni a vizsga miatt?

Ennél értelmetlenebb maszlagot még sohasem olvastam (igen, elolvastam az egész könyvet), és félreértés ne essék, nekem semmi bajom a nyelvezetével, nekem úgy magával az alkotással van bajom. Imádom a kalandregényeket, eposzokat, balladákat, mindent amiben van hőstett, jó példa vagy legalább cselekmény (és itt nem a szenvelgésre gondolok)! De ebben egyiket sem találtam meg. Unalmas, egyhangú, monoton, kesergés ez az egész könyv, és a vége a legnagyobb arcon köpés. Végigszenvedtem az egész istenverte könyvet, csak azért hogy a végén megölje magát! Egyszerűen elönt a harag már akkor is ha rágondolok... nem, bárhogyan is próbálom, még az esszét is fájdalmas tanulni róla.

Meglehet ez közelíteni jó oldalról is? Mondjuk... abban a korban ez volt standard (rengetegen lettek öngyilkosok beteljesületlen szerelem miatt) de attól nekem még bolondság marad. Ti is így éreztétek? Hogyan sikerült lenyelni a gyűlöletet?