Szerintetek nem jobb lenne, ha a ponthatárok megítélése máshogy történne?

Tegyük fel, hogy úgy tényleg jobb lenne. De tegyük fel azt is, hogy az adott szakra így bejut 600 ember. Őket mégis hova tegye az egyetem?

Ezért találták így ki a ponthatár meghúzását.

Az általad vízionált módszerrel nem értek egyet. Ha nem a teljesítménytől függne a bekerülés akkor hogyan döntenéd el, hogy ki kerül be és ki nem? Ha minimum ponthatárt (nem teljesen világos, hogy specifikusan hogyan rangsorolnád) elérőket mind fel kéne venni akkor előfordulhatna az is, hogy több ezer embert kéne felvenni pedig a munkaerőpiacnak csak 100 új emberre van szüksége. A véleményem az, hogy a fentartónak kel eldönteni, hogy milyen képzést finanszíroz.

A gyengébb középiskolákból is lehet egyetemre menni (igaz ide is teljesítményalapú felvételi kell), persze kisebb eséllyel mint egy elit gimiből. Ehhez pedig tudatosan kell tanulni már általánosban is.

Ez egyszerűen nem lenne működőképes.

Két év múlva jelentketek egyetemre, és baromira nem örülnék, ha ilyen rendszer lenne.

A legjobbak kerülnek be az adott egyetemre, ez pedig természetes, hogy egy limitált szám.

Tipikusan az a történés amikor a fiatal megmondja az idősebbnek hogy de mennyivel többet is tanulnak a telefonnal, mint nélküle.

Akkor legyen igazad na, előre meghúzott ponthatár.

Tegyük fel BME gépész 430 ponttal lehetne bekerülni a 380 helyett (kb 380) annak érdekében hogy ne legyen tömegnyomor. Ergó annak érdekében hogy a felvett diákok ne nyomorogjanak a felvett diákok számát alapból lenyomnák kb a felére.

De mondhatnám akár a Győri mérnökinfós 280 as ponthatárát is ha megdobnák 350 re lenne siránkozás.

Majd pár év múlva amikor nem csak az ötleteket látod, hanem a problémát is amit felvet nem kérdezel ilyet, hiszen egy rendszer nem akkor működik jól ha úgy megy ahogy kitaláljuk (felületesen), hanem ha ismerjük a vele járó problémát/kockázatot és ennek függvényében képesek vagyunk korrigálni a rendszert egy számunkra kedvező vagy legalább elfogadható szintre.