Utálok iskolába járni! Szorongok egész nap. Mit tegyek?

Általános iskolában jó tanuló voltam, a legrosszabb évemben is 3-as,4-es voltam, többször voltam kitűnő is de amióta eljöttem az iskolából bukok szinte mindenből. Apám erőltette rám ezt az iskolát(bár elváltak és anyámmal élek de apám kitöltötte a felvételi papírt és visszavitte az osztályfőnöknek így kerültem olyan iskolába ahova nem szerettem volna) és az iskolán belül is egy olyan szakra amit én utálok, és tudtam előre hogy ez nekem nem fog menni. Ez igazolódott is és miután minden szakmaiból bukásra álltam, már nem láttam értelmét a többi tantárgy tanulásának se. A tanárok utálnak és a gyerekek is. A többi diák igazából azért itél el, mert sportolok és szeretnék majd ebből megélni, és most elég jól is megy ameddig tudom csinálni addig ebből szeretnék majd pénzt, de az itteni gyerekek számára csak a napi 12 óra munka létezik és egyfolytában bunkózik velem mindenki mert más a célom az életben mint nekik. Amióta visszaszólok nekik, mindig van valami balhém, kisebb verekedésem, a tanárok meg egyszerűen azért utálnak mert nem tanulok de azt hogy miért változtam meg ennyire azt nem érti meg egyik se. Minden nap csak a pénteket várom és már vasárnap elfog a szorongás, nem akarok iskolába menni utálom azt a helyet. Amikor csak lehet "véletlenül" lekésem a buszt. Tudom hogy tenni fogok ellene és szeretnék iskolát váltani következő évtől, nem fogom hagyni hogy apám elrontsa az életem, én amúgy is sport suliba akartam menni és csak ő tudott volna levinni próbajátékra, mert anyukám dolgozott aznap mikor menni kellett volna, apám viszont nem akart elvinni azt mondta sehova nem mehetek csak ahova ő mondja. Vasárnap csak görcsöl a gyomrom félek érzem hogy jön valami rossz, és utána egész héten bent kell lenni és hallgatni ahogy mindenki utálkozik, pletykákat találnak ki rólam, nevetnek mert sportoló szeretnék lenni, de a pályán még sose láttak, és ahogy az osztálytársaim más osztályból is barátkoznak emberekkel és tőlük is hallgatom egész nap a hülyeséget, nem mehetek büfébe anélkül hogy 10-en ne kötnének belém a folyosón, hogy én hogy sétálok, hogy állok mit veszek a büfébe, hogy akarok így sportoló lenni stb. És minden nap hallgatom hogy én nem válthatom valóra az álmaimat, és ez miatt mert én kiállok az mellett hogy ez nekem sikerülni fog, ezért születnek más témában is pletykák rólam. Már csináltam a falamra ilyen plakátot is mint a börtönökben hogy számolom hány nap van hátra. Mellesleg ugye úgy ülök bent hogy már a tanagy sem érdekel. Mit tegyek? Mit tehetek szorongás ellen? És év végén mit tegyek hogy átvegyenek másik suliba? Megértik vajon hogy nem vagyok hülyegyerek csak ez az év nagyon rosszul alakult saját hibámon kívül? Hajlandóak figyelembe venni esetleg inkább az általános iskolai eredményeimet, esetleg azt hogy az iskolám erősségéhez képest elég jó felvételit írtam? Vagy 7-8-9 bukással át se vesznek?