Ez az összes hiragana, amit meg kell tanulni, latin betűs átírás pedig a kiejtést jelenti?

Amit linkeltél az mix, pl a "SZA" oké, hogy "SZ"-es hangnak mondod, leírva "SA", más betűnél jó pl A.

A latin betűs átírás, azt a betűt jelöli amit az írásjel jelöl.

[link]

Ezzel jobban jársz.

A kiejtés nagyjából jó. A kis különbségeket japán szöveget hallgatva hallani fogod.

Pl. a "ni" az gyakran inkább "nyi", a "fu", az a fu és a hu között van, meg maga az "u" hang se a magyar u, hanem valahol az u, ö és ü között van inkább. A r betűt ők kicsit úgy mondják, mint a d-t, l betű nincs náluk, és ezért az r-t néha l-nek mondják. Az s betűt ők jobban selypítik. A v betűt nem mondják olyan erősen, mint mi. És amúgy ott is vannak dialektusok.

Ja, és gyakran leharapják a szótagok végét, például a shitsureshimasu szó "s'cüres'masz". A desu az "desz".

#3 bocs, hogy kijavítalak.

" A r betűt ők kicsit úgy mondják, mint a d-t"

Inkább R és L között ejtik. Semmi köze a D-hez, legfeljebb egyes dialektusokban D-re cserélődik, de a standard nyelvben nem.

Legjobb technika erre, az hogy úgy teszed a nyelved, mintha L-t akarnál mondani, csak az ínyedtől elhátrálsz a nyelveddel beljebb és pergés nélküli R-t ejtesz közben.

A "fu" F hangja az egy ajak érintés nélküli f hang, tehát a felső fogsorod nem érinti az alsó ajkad.

Az "u" pedig valahol félúton U és Ü között.

"Az s betűt ők jobban selypítik"

Ha jól megfigyeled az élő emberek szájmozgását, akkor az "sh" (s) hangnál hasonlóan tartják az ajkukat mintha "i" hangot akarnának képezni.

"Ja, és gyakran leharapják a szótagok végét, például a shitsureshimasu szó "s'cüres'masz". A desu az "desz"."

Nem csak úgy leharapják a szótag végét, már bocs. Pontosabban az -i és -u végű szótagok esetében előfordul, hogy nem ejtik a magánhangzót. De erre is van valami szabály, hogy milyen szótagok mellett nem ejtik. DE beszéd közben ugyan úgy "mondják" az -i és -u betűket, csak nem adnak hangot bele (tehát a szájmozgás az megmarad, csak némán). A shitsureishimasu esetében csak az első "shi"-ből esik ki a magánhangzó az utána jövő "tsu" szótag miatt, tehát magyar kiejtés szerinti átírásban "scürejsimász".

A "ni" szótag esetében pedig beszélőtől függ, hogy mennyire figyel oda a kiejtésre, ezért fordul elő "ni" és "nyi" és a kettő közötti kiejtés. Bár ez még a dialektustól is függhet valamennyire, de inkább embere válogatja.