Miért hiszik azt, hogy a kínai mandarin a világ legnehezebb nyelve?

Ott vannak a kínai írásjegyek, a lonogramok, amelyek jelentést hordoznak, de nincs közvetlen kapcsolatuk a kiejtéshez. Ezekből sok van és memorizálni kell őket, hogy kínaiul tudj olvasni, valamint írni. A lengyel és a szlovák pedig szimplán ABC alapú nyelv, ahol az írás és a kiejtés közötti kapcsolat eléggé egyszerű.

A kínai nyelvben az intonáció brutálisan fontos, mivel a kiejtéstől függ, hogy mit is jelent az adott szó. Ez magában az európai nyelvekben nem igazán van meg.

A kínai nyelvben egy szóhoz sok karakter tartozik, sokszor a szószerinti fordítás brutálisan nehéz.

A kínai nyelv nyelvtani struktúrája nagyon eltér az indo-európai nyelvektől, így egy nem ázsiai személynek, ezt az új rendszert is meg kell érteni, amíg a szlovák-lengyel elsőre is logikus.

A Kína területén használt nyelvjárásokból sok van, amelyek különböző kiejtést, nyelvtani különbségeket jelentenek, szóval alapból a tanulásod sokszor csak egy régiót céloz meg, amíg ilyen a lengyelben/szlovákban megint nem igazán érezhető.

Hidd el, hogy a professzorok, nyelvkutatók nem véletlen nem a lengyelt és a szlovákot sorolják a legnehezebb nyelvek közé.

Pl. a lengyel nem könnyű, közepesen nehéznek szokták mondani, azonban a kínaihoz képest sokkal könnyebb.

Valószínűleg van benne egy bulváros túlzás. A kínai izoláló tipológiájú nyelv, az írásrendszer pedig valamennyire független a tulajdonképpeni nyelvtől (pontosabban, a logografikus írás az önmaga is egy nyelv). A zenei hangsúly nyilván nem könnyíti meg az európai ember dolgát, de a ,,mi a legnehezebb nyelv'' kérdése sok körülmény által van megterhelve, ezek egy része szubjektíív, más részük erősen függ a mindenkori kérdező előéletétől.

A szibériai eszkimó pl. látszólag bintangnehéz nyelv, köszönhetően poliszintetikus voltának, a ragok százainak - talán ezreinek - , és az eszkimó ige egész mondat méretűvé hízó, néh egyéb mondatrészeket teljesen inkorporáló természetének. Mégis, a valóságban a tanulása előtt álló legnagyobb akadály igazából nem ez - sőt épp egy magyar, vagy urali nyelvcsaládból szrmazó ember számára ez mgcsak nem is anynira idegen - hanem a fő akadály igazából a források szégyenletes hiánya, sőt még mélyebben nézve, eleve az, hogy a nyelv maga a leggyalázatosabb nyelvvesztés állapotában van, a gyerekek nem is igen tanulják, a tipikus bibói ,,hamis realizmus'' jegyében (angollal, oroszzal felnevelve ,,jobban boldogul''). Mondanom sem kell, a pedagógiailag jól kidolgozott források száma még kevesebb. Az egyik, még legkönnyebben tanulható forrásanyag, amit találtam, az ez:

[link]

bármilyen különös, ez a durván matematikai jellegű nyers elemzés még a legbarátságosabb, amit találtam, ugyanis ebből legalább valamiféle algebrai általános nyelvészet előőképzettséggel lehet rendszersen tanulni (egyéb segédforrások felhasználásával). A többi anyag hiányos, nehézkes, elindulásra sem igen elég. Jacobson nyelvtana amerikából sem érhető el, talán még a régi szovjet 50-es, 80-as évekbeli anyagok amik egyáltalán kezbevehetőek.

Ami viszont a tulajdonképpeni nyelvi nehézséget illeti a ,,saját jogán'', a szibériai eszkimóval kb. teljesen azonos nehézségi fokon álló grönlandi eszkimó tanulása pl. már nem annyira reménytelen ,egyszerűen azért, mert arra több a forrás, a nyelv él, az élet minden szegmensében és minden korosztály használja Grönlandon, így van pedagógiailag is értelmezhető forrás. Mondjuk abból se túl sok, de azért már van, amibe egy átlagosan művelt, de az alapokat nem ismerő közép-európai ember bele tud fogódzkodni:

[link]

Ha egy nyelvet a saját logikája felől jól leírnak, és aztán pedagógiailag is teljes körűen kidolgozott anyagra van folyamatos támogatás és társadalmi kiéptettség, az sokat tud változtatni a látszólag adott ,,nehézségi fokon''.

FOLYTATÁS: köztünk szólva, én nem nagyon tudom elképzelni, hogy az alapvetően izoláló tipológiájú kinai nyelv, tisztán nyelvészeti értelemben, sokkal nehezebb lenne, mint a Lojban, amely utóbi ugyan szintén egy kihívásokat jelentő nyelv, de azért nem valamiféle képtelenül nehéz.

Inherens módon ,,nehéz'' nyelv szerintem kevés van, talán a mesterségesen direkt ilyenre létrehozott Ithkuil ilyen, vagy esetleg elszigelt egyes természeti népek nyelve, pl. még a xx. században találtak ilyen elszigeteét pápua meg ilyen törzsekekt, akik sose láttak fehér embert, sőt azt hitték hgy az ő zsebkendőnyi szigetükön kívül mások nem is léteznek, és az első felfedezőket meg szellemeknek hitték.

Ilyen elszigetlen népek nyelvénél van az, hogy a természetes pidginizáció, kreolizáció, ami a nagynyelveket természetes módon néha az egyszerűsödés felé viszi, ezeknél hiányzik, és ilyen ezeréves mindnen egyedi idiolektus, gyereknyelvi, rituális nyelvi meg minden egyedi dolog felhalmozósi a nyelvben, ezekből lesznek ilyen poliszintetikus, az ige által mindent bekebelező, óriási ragozási algebrára épülő igen különleges nyelvek.

Itt van egy bevezető leírás a kinai ,,nehézségéről'':

[link]

4-es.

A nehézséget szerintem a befektetendő idővel/energiával lehetne mérni talán. De ez sem objektív, hisz a tanulótól függ mihez van "tehetsége". Ez utóbbi persze nyilván függ a már elsajátított nyelvektől.

Pl. kell e új logikát tanulni, vagy az teljesen idegen az ismerttől.

Ez a nyelv szintaktikájának elsajátításában tényező.

Az írásjelek mennyisége másféle kihiívás. Van aki ebben tehetségesebb.

Harmadrészt, azt sem mindegy, hogy mit nevezünk mondjuk elsajátításnak. (igen tudom, hogy ez nem szerepel a kérdésben, de ha pontosan és konkrétan teszzük fel a kérdést, előbb utóbb nevén kell nevezni a gyereket. Eyébként általános tapasztalat, hogy ha gondot fordítunk a kérdés pontos megfogalmazásásra, máris nagyon sok mindenre választ kapunk)

Tehát: Elsajátított lehet az amivel hatékonyan meg tudjuk értetni magunkat.

Ez a gyakorlatban még bőven tele lehet szintaktikai hibával és helytelenül alkalmazott kifejezéssel.

Aztán ott az "irodalmi"/"anyanelvi szint.

Én hajlok arra, hogy az izoláló nyelveket sok hibával használva is eredményesen lehet kommunikálni. Azaz nem kell annyira jól megtanulni, tehát gyorsabban el lehet jutni használható szintre.

Igen, köszönöm szépen válaszodat. Akartam is írni, hogy a kínai nehézségéhez ad egy betekintést egy még a 880-as években írt, önálló tanulásra, előzetes emlőismeretekkel nem rendelkező, átlag magyar emberek számára írt könyv:

[link]

Ez egy kicsit későbbi, 90-es kiadás, én még 88 környékén foglakoztam vele először kamaszkoromban. Én is pont nemrég, kb. 4-5 hónapja vettem meg újra antikváriumból. Neten el lehet kapni hol van éppen.

Egyszóval ez az a régi, még a szocializmus idején írt, szépen magyarul kiadott nagyalakú kínai nyelvkönyv. Hogy van-e utólag hozzá kiadott hanganyag, azt nem tudom (valószínűleg van, de ha esetleg nincs, akkor is hozzáhallgatással úgy-ahogy pótolható). De a lényeg, hogy a könyv normálisan van megírva kezdők számára, a kiejtés is le van irva benne magyaros módon barátságosan megválaszott (de az eredeti hangokat vizonylag egyértelműen tükröző átírással, a hangsúlyok is jelölve vannak, az írás is tanítva van, de a könyv lehetőséget nyujt arra is, hogy aki nem akarja az írást, az csak a kinai nyelvet magát tanulja.

Sokszor jók ezek a régi szocialista tankönyvek, más nyelveknél is, annak idején rengeteg önálló tanulásra alkalmas anyagot adtak ki menndenféle nyelvből, akár öntanuló munkás emberek számára, sok szempontból egy normálisabb kor volt, mint ma ahol a lakosság tizede éhen döglik az utcán lakhatás, egyáltalán bármiféle ellátási kötezettség nélkül.

Szóval ebből egy kicsit képet lehet kapni a kínainál várható nehézségekről. Belekezdeni, belekótolni, elindulni vele nem nehéz, ezt gyerekként magam is megtettem. A folytatást nem tudom, nincs tapasztalatom benne. A sejtésem az, hogy a kínai valós nehézsgée bulvárosan el van túlozva. Az eszkimó nyelvek sem úgy nehezek, ahogy sokan hiszik. Meg kell tanulni rendesen az alapokat, ami egy bizonyos túllépést jelent a régi latinista hagyományokon, adott esetben némileg más szemléletet (pl. a poliszintetikus nyelveknél ilyen árírási szabályokat érdemes átlátni tudni, ez egy szemlélet, ami pont magyarok számára amúgy nem annyira nehéz). A kínai más kihíívásokat tartogat, de ezek kicsit el vannak túlozva a közönség számára.