érdemes egyszerre spanyolt és angolt tanulni?

Egyetértek abban az előttem szólóval, hogy nyelveket mindig érdemes tanulni, persze ahhoz, hogy sikered is legyen, kellenek hozzá bizonyos készségek, amit a "nyelvérzéknek" szoktak nevezni. Bár a tudományos álláspont szerint ilyen nincs, de valami mégis van, hiszen van olyan, aki néhány hónap alatt képes megtanulni egy (vagy több) nyelvet, és olyan is, aki hiába szorgalmas, hiába erőlködik, egyszerűen nem érti és soha nem fogja tudni megtanulni.

Ha az őszinte véleményemre vagy kíváncsi: azt írod, hogy az angol nem megy túl jól; a spanyol – a kiejtést és az írást leszámítva – nyelvtanilag jóval nehezebb, mint az angol kezdetben (szám, személy és mód szerint ragozzák az igéket, ahogy magyarul; a főneveknek és mellékneveknek van neme – hímnem, nőnem –, a névmásoknak és a határozott névelőnek semlegesneme is, a személyes névmásokat is ragozzák, háromféle létige van, nem mindegy, mikor melyiket használod, stb. stb.), így valószínűsítem, hogy a spanyol még annyira sem menne, mint az angol.

Nekem annak idején azt mondták a tanáraim, hogy jó a "nyelvérzékem", az általános iskolában oroszt tanultam még és kitűnő voltam, aztán gimnáziumban nulláról kezdtem az angolt és a spanyolt, az angol nagyon jól ment, spanyolból elégtelen volt az első osztályzatom, a második kettes, és így jöttem felfelé... most így 20 év távlatából már könnyen beszélek róla, de akkor eléggé utáltam kezdetben a spanyol emiatt. Hozzá kell tennem, hogy éppen beteg voltam, amikor az igeragozást vettük, így aztán volt rá esély, hogy egyesre írjam az első dolgozatomat (ráadásul olyan volt az első tanárom, hogy egy hiba = egy jegylevonás, még egy egy ékezethibánál is). De aztán mégis a spanyolt szerettem meg jobban (miután kaptunk egy normális, anyanyelvű tanárt – a magyarok nem tudtak tanítani, egyik sem –, aki végigvitt minket az érettségiig, azóta is hálás vagyok neki), és abból is sikerült először nyelvvizsgát szereznem.