Nyelvtanárként kezdek rövidesen egy angolos, alapfokon tudó osztályban. Van ötletetek, hogyan lehetne játékosan megszervezni a megismerkedést? Bemutatkozást?

Felnőttek(?)!

Vagy gyerekek v. vegyes

Nálunk az volt, h mindenki

rakjon ki a padra egy cetlit (lapot)

és írjon rá egy angol nevet (és az lett a neve

a tanár úgy szólította) De lehet többminden tráírni alapra és a padtárs)felé fordítani s akkor a padszomszéd mutatja be a másikat

Ha a padtársnak kell elmondani

jókat tudnak egymáson röhögni

Én mérnök vagyok, de a középiskolában két csodálatos orosz tanárom volt. Leírom a módszerüket, mert nagyon hatékonyak voltak.

Szerette a diákokat. Nem volt osztályzó notesze. Nem is osztályzott. Felolvastatta a szöveget, majd közösen lefordítottuk. Feltett egy kérdést a témában és felszólított valakit, hogy válaszoljon rá a saját egyszerű szavaival. A válasz után az illetőnek kellett egy kérdést feltennie a témában és felszólítania valamelyik társát a válaszra. Így az óra végéig mindenkinek figyelnie kellett, mert nem tudhatta senki, hogy mikor kerül sorra, és fel kellett készülnie egy kérdéssel. Az óra során mindenki megválaszolt és feltett egy kérdést, és közben kénytelen volt odafigyelni. Rendszeren adott fel memoritert (verset). A következő órától lehetett jelentkezni, hogy egy valaki felmondja. Előbb-utóbb mindenkire sor került. Én mindig bevártam, amíg a többiek elmondásával a memoriter szövege a fülembe mászott és csak akkor jelentkeztem, anélkül, hogy ténylegesen tanultam volna a memoriter szövegét. A félév vége előtt megkérdeztük, hogy nyilatkozzék, ki milyen osztályzatra számíthat. Uraim! (1951-ben így szólított meg bennünket.) Van-e, aki nem tudja, hogy milyen osztályzatot érdemel? Az illető, politikai indíttatású félreállítása után a BME nyelvi lektorátusának igazgatója lett.

A másik. Ő is szerette a diákokat, ráadásul osztályfőnökünk volt. Pontosan vezetett osztályzó notesze volt. Óra elején nem exkuzálhattunk, hogy miért is nem készültünk vagy nem készítettük el a HF-ot. Ha valaki elégtelenre felelt, egy héten belül, a hosszú szünetben referálhatott a témáról és akkor az elégtelen "helyett" olyan jegyet kapott, amilyet a referátum alapján megérdemelt. Minden óra elején cetlidoga az aktuális szavakból. Összeszedte (és kidobta. Ezt csak az első érettségi találkozónkon árulta el.) Mindig kellett az aktuális olvasmányból fordítani 10 percig. (Nekem ne sírjon az anyukád, hogy egész délután az orosszal kellet bajlódnod és ezért nem tudtad a matekot megtanulni.) Ha egy szó, akkor egy szó, ha egy mondat, akkor egy mondat, ha egy bekezdés, akkor egy bekezdés, nem érdekes, csak fesztelenül foglalkozz vele 10 percig. Nála is divat volt körbekérdezés-válaszoltatás, meg a memoriter is.

A legfontosabb, hogy szeresd a tanítást, szeresd a tanítványaidat és mindig arra légy kíváncsi, hogy mit tud a nebuló, és ne arra, hogy mit nem tud. Igyekezz oldott, de fegyelmezett légkört teremteni.

És végül, ha idegen nyelvet tanítasz, magyarul is tökéletesen kell tudnod!!! Nézz utána a magyar kérdőmondat szerkezetének. Helyesen: Van-e ötletetek, ...

Örülnék, ha hasznodra válna a válaszom.