A japánok el tudják olvasni a kínai szöveget, illetve a handzsát?

Ha beszélni tud kínaiul de olvasni nem, egyes szótagokat felismerhet, azaz valamit lehet meg fog érteni.

Ha egyáltalán nem tud kínaiul, akkor pedig hiába ismeri fel részben vagy egészben a karaktereket, nem fogja megérteni, következtetni sem tud, mi lehet.

Előszőr azért nem teljesen igaz, hogy kanji=hanja=hanzi. Vannak csak egy országban létező (vagy lényegében használatos) jelek, vannak, amik máshogy egyszerűsödtek és vannak, amelyek szimplán csak mást jelentenek.

Továbbá, az onyomi azért nem olyan egyszerű, hogy torzítva a kínai kiejtés. Sokszor nagyon torzított, illetve nagyon sok korszakból származnak a kiejtések, nem direkten a modern nyelvből.

A kiejtés szerintem lényegében felejtős már egész mondatoknál, a jelentés se éppen müködik. Egy-egy karaktert igen, ha épp szerencséje van, akkor valami nagyon hozzávetőleges ötlete támadhat, hogy mit jelent.

Amúgy létezik olyan tudományág, hogy hogy lehet kínait olvasni japán tudással, de azért ehhez tartoznak segédszótárak, meg alapvető ismeretek a kínai mondatfelépítésről. (Mert ugye az is más. Japánban: Watashi wa (Én_alany) anata wo (te_tárgy) aishiteru (szeret_állítmány). Kínaiban: wo (alany) ai (állítmány) ni (tárgy)).

Kínaiul nem tudok túl sokat (sőt...), de azért:

wo ai ni: magában az ai emlékeztet a japán ai(suru)-re, a wo pedig a japán wa-re, de ha csak nem direkt eléd rakják, hogy vesd össze, semmit nem fogsz tudni belőle. Ha eléd írják, akkor ha ismered a régies japán névmásokat, akkor már ki lehet találni.

Ni hao ma: Ez már így magában semmit sem mond neked (ha japánul tudsz) és ha a hanzikat is megnézed: első: te. Hát ha imsered a régies névmásokat, akkor ez még beugorhat. Hao = suki/konomi/kou Hát nem sok köze van se a kiejtáshez, se a jelentéshez. Ma: japán nem nagyon fogja imserni.

Amúgy ha kontextusból kivéve nézed pont a legegyszerűbbeket, akkor nyilván sok lesz a hasonlóság, de mivel a nyelvtan teljesen más eleve, ezért mondatba rakva már nem nagyon fog menni az egész.

Hát nagyon sok szó megegyezik, nagyon soknak még hasonló is a jelentése. Sok nyelvtani elem (kérdőszó ragozás, tagadásképző, stb, stb) megfejthető japán tudással, de előszöveget nem nagyon tudnál már megfejteni.

Eleve nem biztos, hogy egy japának megvannak ezek az ismeretei. Oké, hogy valaha a nyelvtani elemek vagy névmások legtöbbje japánban is ugyanígy írodtak, de ma már nem és nem biztos hogy ismernék.

Pl.:我爱你

Első kanjit ware-t szerintem azért ismerni szokták, a második hasonlít a japán 愛-ra, az utolsóra a google IME-ben is csak 尓-t találtam, jisho.orgban eleve a nanji teljesen más kanji alatt van csak, a kínai alakját nem ismeri. Egy átlagos japán kétlem, hogy ezt tudja (bár nem tudom pontosan mit tanul egy átlagos japán).

Ha eléd van rakva kínai és japán, akkor felismered benne a hasonlóságokat, de amúgy nagyon ritkán fogsz tudni (és persze csak egyszerűeket) kitalálni, de igazából inkább nem.

Kifejezések, szavak szintjén esetleg. De ott is előfordulhat, hogy valami kínaiban az alap kifejezés, japánban meg egy viszonylag fennkőlt, ritka szó.

Pl.:

直往前走 - Menjen előre.

Zhi2 wang3 qian2 zou3 (remélem a forrásom jó, mert mint mondtam kinaiul nem igazán tudok)

Ha most ezt japánul felolvasom:

chokuou saki hashi(ru)

Eleve a japán nem tudja, hogy most ez miben van ragozva, mi az igeidő, mód, szemlélet.

A chokuou jelentése hasonló, de eléggé fenkölt: szemrebbenés nélkül előre haladni. Saki is helyén van, de japánban nem mondanák ki. a Hashiru pedig futnit jelent, nem pedig sétálnit.

Vagy:

我迷路了 - Elvesztem.

Ware meiro ryou.

Én: eddik oké.

Labirintus: hát.

Ryou - japánban magában nem nagyon értelmes: befejezni, véget jelent. Lehet belőle kalkulálni, hogy akkor ez a múlt idő, de ez akkor megy ha: 1) valamennyire imsered a kínait vagy 2) tudod mit kell meglátnod benne

你肯帮助我吗 Segítenél?

Te: nem ismerné valószínűleg

Belemegy, rábollint: hát valamennyire látni benne, de nem igazán

Megment/segít: megint egy olyan, amit egy átlagos japán nem hiszem, hogy ismer

Megment/segít: ezt már ismeri

én: egy japán ha nem ismeri a kínait akkor nem értené mit keres az én a mondatvégefelé.

ismeretlen jel a legtöbb számára

Tehát mondatok szintjén nagyon minimális lenne a megértés, de azért valami lenne. Ha mindkettőt ismerjük, akkor viszont könnyű párhuzamot húzni

Szavak szintjén persze van sok hasonló, van amit hasonlóan is ejtünk ki, de sok, ami meg teljesen mást vagy éppen csak a japán 50000 szótárban van benne, de amúgy egy átlagos japán életében nem hallott róla.