Franciául, spanyolul, portugálul, svédül vagy finnül tudók! Kérdeznék valamennyiőtöktől egy keveset! (? )

Svédül és finnül tanulok, de a finnről még korai lenne nyilatkoznom. Szóval mennyire hasonló a svéd és a német?

Szerintem a svéd nagyon hasonlít mind a némethez, mind az angolhoz, illetve mind szavak, mind nyelvtan terén. Ez nem is csoda, hiszen mindhárom nyelv a germán nyelvcsaládba tartozik, nem is véletlenül. A norvég, a svéd és a dán pedig még ennél is jobban hasonlítanak egymásra, konkrétan ezek a népek írásban megértik egymást, és többnyire szóban is. De ez egy másik történet. Visszatérve az angol-német-svédhez egy magyar anyanyelvű szemszögéből nézve ezek a nyelvek nagyon hasonlóak, és ez főként a mondatszerkezetben nyilvánul meg számunkra, hiszen a magyar teljesen más elven működik, amihez képest a három említett nyelv tökéletesen egy kaptafára megy.

Konkrét példák:

A svédben is természetesen a számunkra idegen, de amúgy nyelvtanuláskor, felteszem, teljesen megszokott szerkezet: alany, állítmány, tárgy, stb. A svédben csakúgy, mint a németben ki lehet emelni a hangsúlyos mondatrészt, s ekkor az állítmány és az alany felcserélődik. Kérdésnél szintén az állítmány, alany sorrend van érvényben, az angolhoz hasonló do segédige pedig nem létezik. KATI szórend sem létezik. Az alanyt mindig ki kell tenni, ahogy a harmadik személyű létigét is. A némettel ellentétben viszont nincs személyragozás, az ige minden számban és személyben ugyanaz. Még az angolnál is egyszerűbb, ahol csak egyes szám harmadik személyben kerül valami az igére. Ugyanúgy van „er” és „sie”, mint a németben, de ezeket csak személyekre használják, tárgyakra a den /det szavak vonatkoznak, nemtől függően.

A svédben is nemmel rendelkeznek a főnevek. Ez kétfajta lehet: a semleges és az általános nem (a magyar szakszavakban nem vagyok biztos). Melléknévragozás is van, de sokkal egyszerűbb a németnél. A nemet, a határozottságot és a számot kell figyelembe venni.

A némethez hasonlóan vannak befejezett igeidők és nincsenek folyamatosak. A régmúlt az előidejűséget fejezi ki, a befejezett jelen pedig arra utal, hogy valami a múltban kezdődött vagy történt és kihatással van még a jelenre, vagy még folyik. Képzésük hasonlóan történik a némethez (és az angolhoz), de még egyszerűbb annál. Itt a létigét nem, csak a „haben”-nek megfelelő „ha” szót használják, ami mellesleg ugyanúgy jelenti a birtoklást is, az ige pedig megkapja a supinum /harmadik alakját. Befejezett jelenben a „ha” jelenidejét, régmúltban pedig a múlt idejű alakját használják. Az angolhoz hasonlóan a „ha” és a hozzá tartozó supinum egymás mellett vannak, közéjük esetleg határozószók kerülhetnek.

A tagadás hasonlóan a némethez kétfajtaképpen lehetséges. Egyrészt egyszerűen az „inte” szóval, ami az állítmány mögé vagy a segédige és az ige közé kerül. Másrészt a „kein”-hoz hasonló „ingen/inget/inga” szavak valamelyikével nemtől és számtól függően, hiszen ez ugye a főnevekre vonatkozik. Hogy mikor melyikfajta tagadást kell vagy megengedett használni, arra összetettebb szabályok vonatkoznak.

Itt áttérek az angol-svéd összehasonlításra, mert a német szabályokban nem vagyok biztos, és nem akarok hülyeséget írni.

A függő beszéd szabályai ugyanazok, mint az angolban. Ha „valaki azt mondta, hogy nem tudja”, akkor svédül „ő azt mondta, hogy nem tudta”. A kötőszó az angolhoz hasonlóan a „há”-t jelentő „om” (~if) az ilyen típusú mondatokban: Nem tudom, jön-e = Jag vet inte om han kommer.

A feltételes mód olyan, mint az angolban, tehát a mondat egyik fele múlt időbe (vagy régmúltba) van téve, a másik pedig szó szerint feltételes módban van.

A passzív szerkezetet előszeretettel használják, csakúgy mint az angolban. Ezt kétfajtaképp lehet képezni. Vagy úgy, mint az angolban: létigével és supinummal, vagy egy másikfajta alakkal, ami nincs az angolban.

Nincsenek suffixok, helyette elöljárószavak és névutók vannak, amelyek természetesen az angolhoz hasonlóan a szó előtt találhatóak. Az utóbbiak után elvileg tárgyeset áll, gyakorlatilag ez jelöletlen, csak a névmásokon látszik. (Mint az angolban.)

A birtokos szerkezet az angolhoz hasonlóan kétfajtaképpen képezhető: „of”-fal, a svéd megfelelője „av”, vagy hagyományos sorrendben: valaminek a valamije. Ekkor ugyanúgy, mint az angolban az –s toldalék kapcsolódik a szóhoz, de aposztróf nélkül.

A megszámlálható-megszámlálhatatlanos szabály hasonló az angolhoz. Egy nadrág itt is több dolognak számít.

---

Összefoglalva: a svéd a némethez nagyon hasonlít, és ahol nem, ott egyszerűbb.

A különbségekre most külön nem tértem ki, de ez így is sok szerintem, úgyhogy elég lesz. Egyébként a magyarhoz képest ezek a nyelvek tényleg egyre mennek, nincs valami sok különbség, inkább a hasonlóságokról lehetne hosszú listákat írni. Biztos rengeteg dolgot kifelejtettem, de most hiretelen ezek jutottak az eszembe.