Ha mindenki kínait tanulna, okosabb lenne a társadalom?

Ez nem azt jelenti. Minél kifinomultabban tudunk beszélni, ergo minél nagyobb, szebb és helyesebb a szókincsünk, szóhasználatunk. Most ez elsősorban az anyanyelvre vonatkozik, de mellette nyilván az is pozitív, ha valaki egy vagy több idegennyelvet is minél jobban és kifinomultabban használ.

Tehát nem arról van szó, hogy egy nagyon nehéz idegennyelv megtanulásától lesz valaki okosabb. Nyilván számít, de nem olyan értelemben, ahogy te azt írod. Ha mindenki tanulna kínait, nem azt vonná ez maga után, hogy okosabb lenne a társadalom, hanem hogy a társadalom beszélne kínaiaul (már aki tényleg meg is tanulná).

Ami pedig ezt illeti: a tudathatár megegyezik a nyelvhatárral ... igen, olyan értelemben, hogy a nyelvhasználatunk, kifejezéseink, stb. azt is mutatják, hogy mennyire vagyunk intelligensek. Ha valaki kifinomultan beszél, nyilván a gondolkodása is kifinomult, hiszen a nyelv egyfajta gondolatkifejező eszköz is.

Na persze

https://www.youtube.com/watch?v=YeFzeNAHEhU

Kristóf, te szerintem félreértetted a Sapir–Whorf elméletet.

Mellesleg hogyan definiálnád az "okos" szót, mit értesz alatta?

[link]

Egyfelől szempontfüggő, mitől nehéz/könnyű egy nyelv (illetve hogy mennyire nehéz).

Másfelől a nehézség függ a tanulótól, főleg a tanuló anyanyelvétől, de egyénileg is eltérő lehet.

A kínai nyelvek nyelvtana például a világon a legkönnyebbek közé tartoznak, egy hét alatt állítólag elsajátíthatóak. Hiszen nem ragozó nyelvcsalád, teljesen hiányzik belőle a ragozás -és bár az angol is részben izoláló, de nem szélsőségesen, mint a kínai nyelvek-, míg a kínai nyelvekben a szórend döntő a nyelvtanában, de azt állítólag egyszerű megérteni.

Bár az írás minden kínai nyelvre érvényes, hiszen fogalomjeleket használnak, azonban többféle kínai nyelv létezik, ezek többsége lényegesen eltér egymástól, még ha nem is nagy mértékben (mint pl az olasz és a francia egymástól - egy nyelvcsalád, de alapvetően két különböző nyelv).

A kínai írás minőségileg NEM igazán nehéz (bár a japánok is használják ezek többségét, de a japánoknál ez összetettebb, pl a kínai és japán olvasatok miatt, és a japán nyelv ragozó(agglutináló) mivolta okán is).

A kínai írás tanulása inkább időigényes, tehát mennyiségileg nehéz.

Meg nekünk, európaiaknak a kínai intonáló mivolta is szokatlan, főleg a kantoni, amely 6+3 intonációt alkalmaz (szemben a mandarin kínaival, mely csak négyet).

Tehát szempontfüggő is, egy adott nyelv nehézségi foka: írás, kiejtés, nyelvtan, beszéd(mód)....

Még valami: a kínai nyelvek egy szótagú szavakból állnak. Ehhez képest a magyar többszörösen agglutináló nyelv:

"megszentségteleníthetetlenségeskedésességeitekért".

Ilyen szempontból melyik a nehezebb, vajh'...? ;-)