A szerb és a montenegrói nyelv mennyire hasonlítanak?

Ugyanaz a kettő.

Utólag lettek benne mesterségesen kialakítva különbségek, hogy elmondhassák magukról, hogy van saját nyelvük (bosnyák dettó), de egyébként semmi különbség, csak annyi, hogy más dialektus.

Sokat elárul róla az is, hogy a montenegróiak közül 2011-ben az ország 37%-a vallotta azt, hogy a montenegrói az anyanyelve, míg 42%-a azt, hogy a szerb.

Egyébként a szerb és horvát között is minimális az eltérés, a beszélők 100%-ban megértik egymást.

Ööö... kedves utolsó, nem. A montenegrói is a szerb-horvát diarendszer része ez kétségtelen tény. De kezdjük azzal, hogy a montenegrói nyelv (crnagorski jezik) eleve közelebb áll a horváthoz, mint a szerbhez. A legszebb példa erre az, hogy a szerb az ekavski kiejtést preferálja, a horvát és a montenegrói pedig az ijekavskit.

Virág: cvet (SRB) – cvijet (HR, CG)

Szép: lep (SRB) – lijep (HR, CG)

Sőt, vannak olyan szavak, ahol még a horvát sem ijézik, a montenegrói viszont igen.

Az tény és való, hogy egészen a közelmúltig szerbnek tekintették magukat és a nyelvüket is, de tényszerűen vizsgálva a montenegrói inkább a horvátnak, mint a szerbnek egy nyelvjárása. Emellett sok benne az olasz jövevényszó, illetve a szókincse több ponton a horvátnak a tengerparti nyelvjárásával (čakavica) van átfedésben.

A bosnyák egyébként egy érdekes kérdés, mivel a bécsi megállapodás (bečki dogovor) nyomán kidolgozott közös szerb-horvát sztenderd alapja éppen a boszniai eredetű štokavica volt, kvázi egyenlő távolságra Zágrábtól és Belgrádtól, szóval igazából mondhatnánk, hogy végső soron éppen hogy bosnyákul beszél az egész EX-YU (kivéve Macedóniát és Szlovéniát).

A horvát és a szerb amúgy ma nagyon közeli rokon, de ez késői fejlemény relatíve. Az első horvát feljegyzések čakavicában születtek, ami a tengerpart nyelve, de eléggé hasonlít a mostanihoz. Itt élt a szellemi elit, a szerzetesség. Ők i-znek.

Tej: mleko (SRB), mlijeko (HR/CG), mliko (čakavica)

Aztán szép lassan, ahogy a tengerparti horvátság összeolvadt a magyar uralom alatt élő szlavónokkal (Szlavón Bánság, később Horvát-Szlavónország), úgy a szlavónok lettek a horvátság kulturális elitje, északra tolódott a szellemi központ. A szlavónok a kaj nyelvjárást beszélték, ami közelebb van a mai szlovénhez, mint a mai horváthoz! Ez lett a hivatalos horvát, ezen a nyelven ülésezett a szábor, ezen a nyelven alkottak az írók, adták ki az újságokat. Száz-százötven éve még mindenki kajul beszélt Zágrábban. Beszédes, hogy a magyarországi szlovének (vendek) nagyon sokáig kaj nyelvű könyveket és Bibliát használtak. Bogovich Lőrinc és Szabár Jakab magyarországi (kaj) horvátként a magyarországi szlovének (vendek) legnagyobb alakjaivá léptek elő, mint vend alkotók, a szlovén (vend) Ficzkó József pedig a hazai (gradišćei) horvátság egyik legnagyobb alakja volt a 19. században :-D

Az én horvát őseim is kajul beszéltek, Zágráb megyébe valósiak. Baranyában, Zalában és Vasban telepedtek le. A baranyaiak és a dél-zalaiak megőrizték a horvát identitást, Észak-Zalában és Vasban pedig a szlovén (vend) falvakban letelepedett rokonok beolvadtak a helyi szlovénségbe...

Amikor a jugoszlavizmus eszméje felmerült a 19. században, a horvátok körében komoly kérdőjel volt, hogy a szlovénnel vagy a szerbbel közösködjenek. A szlovének kevesebb voltak, ők is a Monarchiát nyögték, de a nyelvük közelebb volt és ugyanúgy katolikus hiten éltek. A szerbek nyelve távolabb állt és ortodoxok voltak, viszont többen és a Monarchián kívül, Oroszországgal a hátuk mögött. Horvátországban a tengerparti ča és a szlavón(iai) kaj mellett megjelent a što is, javarészt a Boszniából a török elől elmenekült, katolikus, što nyelvjárást (Bosnyákot? Horvátot? Szerbet? :-D) beszélő tömegek hozták magukkal a nyelvet. Ez lett a horvát "harmadik nyelvjárása". És ahogy lenni szokott, az utolsóként érkező vitte el a kaját és a nőt. Ugyan Stanko Vraz sokat tett azért, hogy a jugoszláv nyelv szlovén – (kaj) horvát alapokon nyugodjon, végül a reálpolitika győzött és Ljudevit Gaj, illetve Vuk Karadžić aláírták a bécsi megállapodást, hogy elkezdik egymáshoz "közelíteni" a szerbet és a horvátot. Ez Szerbiában annyit jelentett, hogy az irodalmi nyelvet kicsit közelebb vitték a boszniai nyelvjáráshoz, Horvátországban pedig azt, hogy a több száz éves kaj múltjukat és örökségüket ki...szták a kukába és egyik napról a másikra što nyelvjárásban (Szerbül? Bosnyákul?) jelentek meg az újságok, a törvények, az iskolai oktatás... Ennek ellenére még mindig maradtak regionális különbségek, illetve a háború óta igyekeznek minél inkább feltámasztani a régi szavakat, ha már a kaj-t nem is igazán lehet.

Szóval a mai horvát valóban erősen szerb, de ez egy 19. századi ámokfutás eredménye, semmi több, amit most már nagyon megbántak a horvátok is.