Csak velem van ez?

Sziasztok.

12 éves lány vagyok minden adatom nem osztom meg.Októberben anyukámmal angliába költöztünk van 1 lány tesóm és 1 bátyám.

Nagyon vártam az iskolát..Bár nem nagyon sajnáltam a magyar iskolát, de sok barátom volt és nem voltam a kis lúzer lány......

De amikor ide kerültem iskolába minden megváltozott..Először a pakisztáni muszlimok piszkáltak mert sonka volt a szendvicsembe.

Nem olyan rosszul tudok angolul, de nem is perfect.

Először túltettem magam azon hogy nincsenek barátaim.De aztán egyre többször bántottak..Mindenért..Vannak nagyon kedves tanárok és igazából nem mindig érzem úgy hogy rossz iskola.Vannak barátaim de azok nem olyan "igaz" barátok.1 volt aki lengyel volt és vele beszéltem, mert ő megértette miért utálom az iskolát..De húsvéti szünetben elment és nem jött vissza Elvesztettem Mindig az órát bámulom és megkönnyebbülés hazamenni..:(

Szülemmel beszéltem bátorítanak, keressek barátokat de nem olyan egyszerű..

Azt szeretném kérdezni van valaki aki velem egy helyzetben van?Akár magyar iskolában?Hogyan tudnám magam vigasztalni?Enni se merek inkább 7 órát várok hogy hazajöhessek és itthon egyek