Van itt valaki, aki külföldön tanult, vagy jelenleg is tanul?

Akkor Észtország:

augusztus végén jöttem ki ösztöndíjjal egy évre (a második évem valószínűleg Svédországban lesz, ugyanúgy ösztöndíj), úgyhogy szerencsére diákmunkával nem kell foglalkoznom. Sikerült olyan szakot találnom, amivel szívesen foglalkozom és otthon nem lenne lehetőségem ilyen mélységben tanulni. A közeg nemzetközi, a szakon csak négyen vagyunk Európából, de egyébként is sok a cserediák. A tanárok teljes mértékben partnernek tekintenek, egyáltalán nem érezhető az a fajta alá-fölé rendeltség, ami néha otthon jellemző volt. Az egyetemi ügyintézés is teljesen hallgatóbarát.

Kollégista vagyok (nagyjából az összes külföldi az), normális, a célnak megfelelő lakrész van, lakótársaim is jó arcok, nem tudok panaszkodni. Megélhetés kb. az otthoni árszínvonal, legalábbis amivel én találkozom, nem tudom hogy házat vagy autót mennyiért lehet venni.

Maga a város kicsi Budapesthez képest, talán kicsit unalmas is lehet, ha valaki nincs oda az ilyen múzeumos programokért. Kirándulni lehet sokat a környéken, az nagy divat erre.

A helyiekre nagyjából igaz az "északi" mentalitás, csendes, halk szavú emberek, persze baráti társaságban oldott a hangulat. Nagy különbség: nem "ciki", ha megakad a beszélgetés, simán előfordul, hogy 1-2 percet csak csendben ülünk egymás mellett. Szeretik a pontosságot (óráról késés nagy mínusz) és a "hatékonyságot" (pl. ha elfelejtenek valamit megvenni, akkor nem szívesen mennek vissza a boltba, csak ha nagyon muszáj). Nagyon toleránsak mindenkivel szemben, egy percig nem éreztem hogy én itt le lennék nézve amiatt hogy nem észt vagyok.

A nyelvről: mivel a szak nagyon nemzetközi (8-10 ország), az egyetemen a központi nyelv az angol, ki jobban, ki rosszabbul beszél (tapasztalat: a vietnamiaknak pl. borzalmas kiejtésük van, legalábbis akikkel én találkoztam), persze senki sem hibátlan. Nekem korábbról nem volt ilyen tapasztalatom, még ilyen egy hetes csereprogramban sem voltam, úgyhogy kicsit tartottam is az egésztől, de semmi gondom nem volt a nyelvvel, a szakzsargont meg úgyis meg kell tanulni. Az észt nem könnyű (bár a nyelvtani logika hasonló a magyarhoz), én otthon végigvittem egy online kurzust, meg korábban tanultam finnül, az sokat segít észtórán. Most már ott tartok, hogy kávézóban vagy boltban simán észtül beszélek a pultossal, bonyolultabb műveletekbe még nem bocsátkoztam. Tanulok mellette svédül (tavasszal lehet elkezdem a finnt is) úgyhogy néha eléggé össze tud zavarodni az ember (ZH-írásnál nehezítő körülmény).

Elsősorban a külföldi tapasztalat miatt jöttem ki, nekem középiskolában is az volt az elképzelés hogy "valahol külföldön" a mastert, ehhez jött az egyetem, ahol azért idővel kikristályosodott hogy mivel szeretnék foglalkozni tehát találtam ezt a speciális képzést, illetve sikerült egy olyan ösztöndíjas lehetőséget találnom, amivel gyakorlatilag tényleg csak és kizárólag a tanulás(meg ismerkedés és bulizás) a dolgom.

Nagyjából ennyi, ha van még kérdésed, várom :)