Kétségbe vagyok esve! Mit tegyek?

Szia!

Én is hasonló helyzetben vagyok/voltam, mint te. Nem szeretem a változást, nagyon megszerettem a társaságot, amibe gimiben kerültem, szintén szociális fóbiám van, nagyon introvertált vagyok, és az önbizalmam sincsen a toppon, valamint nekem sem volt még barátom. Baromira féltem, amikor elkezdtem az egyetemet. Nekem egy plusz volt, hogy egy rokonommal kerültem egy albérletbe, akivel jóban voltam már akkor is, így nem voltam teljesen egyedül, de egy másik karra jár, úgyhogy magában az iskolában elég elveszett voltam először. De őszintén, nekem az egyetem sokat segített. Most volt az első félévem, és úgy érzem, hogy fejlődtem. Még mindig nem vagyok egy bulibajárós, közvetlen fajta, de szereztem barátokat. Sokan úgy mennek egyetemre, hogy nem ismernek senkit, mindenki fél kicsit, én úgy barátkoztam, hogy gyakorlatokon kisebb csoportokban dolgoztunk, és megismertük a másikat, vagy elkezdtünk óra előtt beszélgetni. Tudom, ez elsőre ijesztőnek tűnik, de szerencsére sok kedves ember vett körül, úgyhogy egy idő után már nem is volt olyan rémisztő felszólalni, ha beszélgettünk közösen. Valamint én önállóbb is lettem. Nagyon nem szeretek telefonálni, de felsőoktatásban jobban magadra vagy hagyva, nincs egy osztályfőnök, aki utánajár dolgoknak, ha valami nem tiszta, hanem neked kell telefonálni, emailezni, személyesen bemenni valahova. Életem első 19 évében alig telefonáltam ilyen hivatalosabb szervekkel hivatalos ügyben, viszont itt kellett, többször is, és az a tapasztalatom, hogy pár alkalom után már elkezdett oldodni a szorongásom, hogy úristen, biztos valami hülyeséget mondok a telefonba és milyen gáz lesz.

Ha esetleg szükséged van segítségre pályaválasztásban, írj nyugodtan privátot, hogy van-e valami, ami érdekel, amiben kifejezetten jó vagy, egyáltalán egyetem vagy OKJ érdekel, vagy ha csak szeretnél valakivel beszélgetni! :)

20/L