Ez az én történetem, Pestről vissza vidékre?

2019 szeptemberében kezdtem meg tanulmányaimat egy neves egyetem gazdasági karán, sajnos nem értem el az állami ponthatárt, de mindenképpen véghez akartam vinni az akkori álmomat, ezért diákhitelt vettem fel ennek finanszírozására. Középiskola végén természetesen téma volt hogy mi is szeretnék lenni. Egy könyvelő brutálisan jó nyelvtudással és egy vaskos pénztárcával vagy pedig vidékfejlesztési agrármérnök, ami engem mindig is érdekelt, bár elmondások szerint nem sokat keres vele az ember.Az előbbinél döntöttem, hiszen a pénz motivált, hogy majd azzal bármit elérhetek/megkaphatok. Ahogy telt múlt az idő egyre jobban kezdett a pénz motiváló hatása elmúlni, aztán már csak az motivált hogy "Néz csak körül hol vagy, ezt választottad, idáig eljutottál, muszáj boldognak lenned és folytatnod, ha már ennyi pénz beleöltél". Most a 2. félév végén, már nem motivál semmi, hogy haza jöttem vidékre a karantén miatt. Szeptemberben nem lesz erőm és motivációm vissza menni, barátaim sincsenek ott, semmi nem köt oda egy jogviszonyon kívül.

Szóval, gondolkoztam, és törtem a fejem a megoldáson. Megcsinálom a vizsgákat, szeptemberben passziváltatom magam a Pesti egyetemen, dolgozom egy évet, gyűjtöm a pénzt a diákhitelre (ami majdnem 1,1 millió), majd februárban jelentkezem arra a szakra amit igazán szeretnék itt vidéken.

Még nem jelentettem be a családomnak ezt, azért írtam ide, mert kíváncsi vagyok egy külső szemlélő véleményére, ő hogyan csinálná, esetleg merne e lépni a helyemben. A régi gimimben nem volt elég bátorságom a váltásra, ezért 4 évet elszenvedtem ott, most nem szeretnék rosszul dönteni. Tetszik Pest, de nem az én világom. Újra kezdésre vágyom.