Megéri pszichológiát tanulni, ha nem akarok dolgozni?

Első dolog, ha kutató akarsz lenni, kérlek semmilyen értékítéletet ne tegyél a mentális egészséggel kapcsolatban. Mindeninek mást jelent a nyűg, ne adj isten mentális betegség is lehet a háttérben.

Ha nem érdekel későbbiekben, hogy elhelyezkedj vele, akkor inkább autodidakta módon tanuljad. Gondolj bele, mondjuk van valahol egy nagyon szegény gyerek akinek nem adatott meg, hogy gimiben tanulhasson. Épphogy elérné a ponthatárt, a jegyekből amiért önerőből dolgozott meg. Az álma, hogy az adott területen szakember legyen belőle. Na és most ott vannak előtte azok a tanulók, akiknek a szülei/gimiben nyomják és valahová csak jelentkezniük kellett, jó lesz egynek. Vajon ki fog előrébb lenni a sorban? Nem megbántásból írtam,ez a gyerek én vagyok.

Ha érdekel pszichológia, privátban tudok szakkönyveket, cikkek, kutatások elérhetőségét küldeni és majd eldöntöd, tényleg neked való-e a pálya:)

Az egyetemen kevés olyan dolgot tanul az ember alapszakon, ami ebből a szempontból hasznos. Helyette sok-sok név, elmélet, statisztika, neurológia és kutatásmódszertan van. Ha ezeket is szívesen tanulod, hát vágj bele! De én inkább javasolnék egy pszichológust, aki ellát egy jó kezdőcsomaggal, semmint, hogy öt évet eltölts egy egyetemen, és aztán még neki kellejen állnod valami olyasmit tanulni, amivel foglalkozni is szeretnél.

De ettől függetlenül: ha megvannak hozzá a képességeid, hogy bekerülj, akkor miért lenne szemét dolog? Mindenkinek más indoka van bekerülni. Az igazán elhivatottak többször is megpróbálhatják, ha nem sikerül nekik, akkor nem oda valók.