Mi baj van a tanári szakkal? (fizetésen kívül)

#10: Nekem jó néhány fiatal pedagógus ismerősöm van, és valóban mondjuk akinek nincs társa és egyedül kell fizetnie az albérletet, annak lehetetlen a pedagógus fizetésből megélnie. Viszont aki párkapcsolatban él és nem albérletben, hanem szülőktől kapott lakásban, annak megoldható a dolog, különösen, ha a társa viszonylag jól keres. Nem lesz gazdag és nem feltétlenül fog tudni minden nyáron külföldön nyaralni, de az álla sem fog felkopni és fel tud nevelni két gyereket.

Az is igaz, hogy jó néhány pedagógus elveszíti a lelkesedését néhány év után. De vannak sokan olyanok is, akik nem. Vannak szuperjó pedagógusok még mindig, akik magukkal ragadóan végzik a munkájukat 20 év után is. Személyesen ismerek ilyeneket én is. Messze nem minden pedagógus ég ki már fiatalon, nem szabad tehát általánosítani. De persze a lelkesedés fenntartásához hit kell és lelki stabilitás.

Sokan jókat írtak itt. Nincs társadalmi megbecsültség, a gyerekekben nincs tisztelet, nem akarnak tanulni, mindenki csak a jogaival van tisztában, és olyan stílusban tudják ezt közvetíteni feléd (ha a kötelességeikre emlékezteted őket), hogy vérlázító, és legszívesebben eljárna a kezed, de persze semmit nem tehetsz. Néhány ilyen után az embernek elmegy a kedve az egésztől, és az fog járni a fejében, hogy nem ezért járt egyetemre és tanult rengeteget, hogy neveletlen, visszafeleselő, tiszteletlen tinikkel kelljen szórakoznia.

De amiért most írok, nem ez, mert ezt más is leírta. A legnagyobb gond nem a gyerekekkel van, hanem azzal a közeggel, amely a gyerekeket neveli, és a magatartási normáikat befolyásolja, alakítja. És itt sokmindent lehetne említeni a mai filmektől kezdve a túlzott liberalizmuson át a szülőkig. A gyerek igazából ma is azt csinálja, amit a környezete megenged számára, és a mai világban a környezet azt engedi meg, hogy visszapofázzon a tanárának. Ehhez minden asszisztál, az iskolaigazgatótól kezdve a szülőig. Ha a gyerek egyest kap, és ezért ugatni kezd veled, akkor az igazgató szerint rossz pedagógus vagy, hogy nem tudod a helyzetet kezelni, a szülő szerint pedig rossz tanár vagy, mert nem tanítod a gyereket, sőt, elveszed a kedvét a tanítástól. Az senkinek nem jut eszébe, hogy esetleg a gyerek nem tanult semmit. Az igazgatót csak az érdekli, hogy az ő iskolájába menjen minél több gyerek (azaz vonzó legyen az iskola, ennek érdekében a szülő panasza mindig előrébbvaló, mint a tanár tekintélyének védelme), a szülőt pedig az érdekli, hogy a gyerekének jó jegyei legyenek, mert őszerinte a gyereke okos, és ehhez a kijelentéséhez kell neked tanárként igazodnod, azaz te vagy a hibás, ha a jegyek nem ezt az alapból felállított tételt tükrözik. Fordított esetben is igaz ez, ha a szülő azt jelenti ki, hogy az ő gyereke disz(akármilyen)es, akkor onnantól kezdve te semmit nem követelhetsz a gyerektől, csak jó jegyeket írhatsz be neki a semmire, különben rögtön támadni fog és rohan az igazgatóhoz, hogy náci módszereid vannak. Az igazgató persze a szülő oldalán áll, és behívat olyan eszmecseréket folytatni veled az irodába (rosszabb esetben a szülő jelenlétében), ahol úgy állaz ott, mint valami vádlott, aki rosszat tett. Ennél szánalmasabb és megalázóbb nincsen, holott ez mindennapi jelenség ma.

Az senkit nem érdekel, hogy te egy szakember vagy, akinek egyedül van arra joga, hogy meghatározza, mik a követelményei, és a saját tárgyából milyen munkát vár el a diákok részéről ilyen meg olyan jegy elérése érdekében. Senki nem érti azt, hogy hozzád kell igazodnia a gyereknek és a szülőnek, nem pedig neked mindenkihez (ami egyébként életszerűtlen is, de groteszk módon minden szülői értekezlet és fogadóóra arról szól, hogy a szülők pökhendi hangnemben kioktatnak és elmondják, hogy neked hogy kell tanítanod az ő gyereküket, ugyanis az ő gyerekük különleges, és másképp kell kezelni, mint a többit... manapság ugyanis minden gyerek ilyen...).

Ez ugyanolyan, mintha nem az orvos mondaná meg, hogy mi a bajod, hanem beállítanál az orvoshoz, hogy adjon neked gyógyszert erre meg arra, ugyanis te tudod, hogy mire van szükséged, az orvos csak szolgáljon ki. Ha nem teszi, akkor rohansz az igazgatóhoz bepanaszolni, hogy ilyet még nem láttál, hogy kaphatott valaki ennyi nulla szakértelemmel diplomát. Az igazgató pedig rögtön hívná be az orvost kihallgatni, olyan szituációba keverve bele, hogy ő a vádlott, mintha valami rosszat tett volna.

Az iskolákban szó szerint ez megy, és ez az oka, hogy én abbahagytam ezt a pályát. Közhely, hogy a tanárnak nincs tekintélye, de amikor az ember a saját bőrén tapasztalja, hogy sok tanulással elvégez egy egyetemet, diplomái vannak, és aztán ok nélkül megalázzák, akkor ez nem közhely, hanem undormány.

Az igazgatót csak az érdekli, hogy az ő iskolájába menjen minél több gyere....

Itt is, de ha gondod van a gyerekkel, hogy fenyegetőzik, akkor megkapod, hogy oldd meg, te vagy a tanár. Szép szót nem érti, ha meg csúnyán mondod neki, hogy öregem, de hülye vagy, akkor már aznap délután jön be a kiccsalád meg a rokonság, hogy meglincseljenek.