Orvos legyek vagy jogász?

Ja, és még annyi hogy ha jogot tanulsz azzal nem fogsz tudni külföldön elhelyezkedni, az orvosival valószínűleg igen.

Midkettő szép szakma, el is hiszem, hogy mindkettő nagyon érdekel, megértem a dilemmát. Ha csupán praktikus szempontokból közelítem meg (a fejedbe nem látok, ezért ez a legtöbb, amit tehetek), akkor én az orvosi szakra próbálnék meg bejutni. Azért választanám azt, mert azt 18 évesen érdemes elkezdeni, később egyre kevésbé kivitelezhető. Költséges képzés, amire célszerű az állami támogatott féléveket elkölteni, továbbá tipikusan egy teljes embert kívánó, nagy energiabefektetést igénylő szak, amit csak nappali tagozatos képzési formában lehet elvégezni. Ezzel szemben a jogász szak még később is elvégezhető, mert ha valakivel előfordulna, hogy mégsem kívánna az eredeti szakmájában dolgozni, vagy csak ki szeretné egészíteni korábban megszerzett diplomáját (pl. számos közgazdász dönt így), akkor még mindig beiratkozhat a képzést indító több egyetem egyikére, akár levelező tagozatos képzésre is, és ha az állami támogatott félévei elfogytak, ez - lévén egy sokkal kevésbé költséges képzés, mint az orvosi - még mindig nem jelent akkora anyagi terhet, ami egy közepesen jól fizető munkahely mellett ne lenne vállalható. Az orvosi szakra "egy dobásod" van, de persze az sem tragédia, ha nem sikerül a felvételi egyből, Zacher Gábort is harmadjára vették fel, tehát megéri próbálkozni. :) Ha viszont valakinek mondjuk csak 25 évesen jutna eszébe, hogy mégis orvos szeretne lenni, az azt fogja jelenteni, hogy a következő 6 évben egészen biztosan saját jövedelemtől mentes időszaknak néz elébe, ez nagyon komoly lemondást fog jelenteni. Én tehát azt gondolom, hogy érdemes lehet inkább az orvos szaknak alárendelni az elképzeléseidet, mert ha nem így teszel, azt később jobban megbánhatod. Szép szakma, remek tudomány, a szakirányt ráérsz 6 év után eldönteni, ahogy pedig előttem is írták, jó eséllyel dolgozhatsz kvázi bárhol a világon egy ilyen végzettséggel. Ha pedig véletlenül nem jön be: orvosiRÓL lehet váltani, orvosiRA már jóval nehezebben. Ismerek embereket, akik elvégezték a képzést, de nem érezték azt magukénak és anélkül, hogy egy percet is praktizáltak volna, váltottak. Van ilyen, nem áll meg az élet. Egyébként még számukra sem volt haszontalan a képzés, hiszen olyan ismereteket szerezhettek a szakkal, ami ettől még kihatással volt saját és pl. családtagjaik életére.

Ha ilyen rohadt tájékozatlan vagy, valószínűleg nagyon meg fogod bánni és be sem fogod fejezni. Mikor valaki orvos, jogász és mérnök szakma között dilemmázik, már tudom, hogy semmi sem lesz belőle, csak akar valamit, ami jól hangzik, azonban semmit sem tud róla és fogalma sincs arról, hogy mi való neki.

Nem mondom, hogy nulla értelme van, mert pl. sokakat (valószínűleg a képzésen résztvevők többségét) a munkáltatója iskoláz be, ha úgy látja, hogy valamennyire hasznosítható ismeretet szerez a foglalkoztatottja. De természetesen az említett továbbképzés egy lapon nem említhető sem az orvos, sem a jogász oklevéllel, és ha egy orvosnak (pl. vezetőként) bármilyen komoly jogértelmezési kérdésben kellene részt vennie, vagy jogi ismereteket feltételező ügyben döntést hoznia, ahhoz ez a végzettség még kicsit kevés lesz. De ilyeneket még lesz időd később átgondolni, egyelőre próbálj bejutni a felsőoktatásba!