Szerintetek váltsak egyetemet? Jelenleg egyetemre járok de nem bírom a vizsgaidőszakot lelkileg.

Szia!

Az, hogy a vizsgaidőszak zúzós és megterhelő, az normális.

Az, hogy naponta többször sírsz és nem alszol miatta, az nem.

Szerintem a teendőid:

1. fordulj szakemberhez;

2. nem tudom, mit tanulsz, de ne csak az intézményváltáson, hanem a pályavalásztásodon is gondolkodj el. Ha a vizsgaidőszakhoz hasonlóan érzelmileg, idegileg megterhelő a választott pálya (pl. orvosi), akkor nem biztos, hogy jó helyen vagy.

Milyen szakra jarsz?

Egyebkent azt fontos tudatosítani magadban, hogy van e olyan resze, ami izgat, amit szeretnel csinalni, amit nem akarnal feladni.

Ha van, akkor ne menj mashova, mert ott is lesznek ugyis nehez targyak. De akar az is lehet, hogy mast rohogve megcsinalnal, de minek, ha nem erdekel?

2 targy nem a vilagvege.

2#

Szerintem nem sokat sirtam vizsga miatt, max 1-2x. Oke, az alvas tenyleg xar vizsgak elott, en is ideges voltam, de csak vizsgaidoszakban. Igy vissza tekintve kb vicc kategoria volt. Ha rahajtok meg a 4,5-ös atlagomnal is jobbat hozok. Jol fizeto munkam is van vele, igaz, nagyjareszt itt tanitottak be, mert bar a szakmamhoz tartozik, cart se tanitottak a gyakorlatrol egyetemen. Ezt itt is meg tudtam volna tanulni a cegnel.

6#

Akkor nem kerdes. Ezzel kellett volna kezdened. Hagyd ott a fenebe akkor. Meg van egy honapod ujra jelentkezni jovo szeptemberre valahova.

Ha úgy érzed, hogy nem szereted, nem neked való, nem érdekel és nem szeretnél a jövőben ezzel foglalkozni, akkor a szakváltás valóban jó megoldás lehet. Ha van alternatívád, persze. Nincsen ezzel semmi baj, a személyes környezetemben is ismerek nem egy embert, aki így döntött.

Amúgy velem is pont ez történik jelenleg, annyi különbséggel, hogy én alapvetően szeretem a szakomat és szívesen tanulnám, szeretném is folytatni. Szimplán valahogyan most nagyon nem jöttek össze a dolgaim, emiatt egy kisebb-nagyobb mélyponton vagyok. Én már harmadéves vagyok és eddig soha semmi problémám nem volt az egyetemmel, teljesen jól ment, szerettem, minden órámra bejártam, minden tárgyam elsőre sikerült és időben tudtam őket teljesíteni, tök jó jegyeim voltak (csupa négyes, ötös), ösztöndíjat kaptam, a szakdogám is jól indult stb. Oké, volt egy-egy stresszesebb időszak, valamitől picit jobban tartottam, egy-egy tárgy miatt éjszakáztam stb., de ez a félév teljesen más volt. Tényleg azt éreztem, hogy kb. meghalok. Nem tudtam aludni, ellenben folyton kimerültnek éreztem magam és nem nagyon volt motivációm, sokat idegeskedtem és stresszeltem, nem tudtam rendesen koncentrálni és tanulni, már előre féltem a tanulnivalóktól, nem tudtam normálisan enni... a félév vége felé már olyan voltam mint valami hulla, csomó tárgyamat elbuktam és egy félévet csúsztam is miatta. Nyilván soha nem így terveztem, de nem tudok vele mit csinálni és nem véletlenül alakult így. Most próbálok ennek utánajárni, kezelni a helyzetet, elkezdtem pszichológushoz járni és próbálom minél jobban helyrehozni az életemet, mert sajnos tényleg történt pár nem túl jó dolog mostanában. Úgyhogy erre használom fel ezt az időszakot, hogy februártól már picit jobb passzba kerüljek. Annyit mindenesetre segített felismerni, hogy bármilyen klisés is legyen "nem hajt a tatár" és nem ezen múlik az élet, nem érdemel meg ennyi áldozatot az egyetem.