Van, hogy valaki huszonévesen, amikor az emberek általában az okleveleiket megszerzik, még nem tart ott érettségben, kiforrottságban, hogy egyetemre menjen, és később mégis elvégez egy szakot és sikeres lesz a területén?

28 éves vagyok és érettségi óta küszködöm ezzel a problémával. Nem tudom, hogy mi igazán a nekem való, talán mert nem ismerem még eléggé önmagamat és nem elég határozottak a terveim. Egy diplomát (alapdiplomát) szereztem, de ott megálltam, és több mindenbe belekóstolva még mindig úgy érzem, hogy nem haladtam valami sokat. Próbálom összeegyeztetni azt, hogy élvezzem a majdani munkám és pénzügyileg is sikeres legyek majd. Általában az az érzésem, hogy az emberek nagyrésze ezeken nem agyal, hanem csak megy arra, ami tetszik neki, és útközben módosítgatja a terveit. Nekem ez valahogy nem megy. Úgy állok hozzá, hogy ha én valamire jelentkezem, akkor abba mindent bele kell tenni és hivatásommá kell, hogy váljon az adott dolog, viszont ehhez nagyon erős érdeklődés és elhivatottság kell, én meg úgy érzem, ez még nem fejlődött ki eléggé bennem. Úgy érzem, előbb tapasztalnom kell a való életben, meg kell tudnom, hogy mi az a tevékenység, amit a legjobban akarok csinálni, és ahhoz kell választani képzést. Viszont így időveszteségbe kerültem, ami miatt szorongok (amire amúgy is erősen hajlamos vagyok). Szerintetek racionálisan gondolkozom, vagy életidegen a hozzáállásom?