Van olyan szülő, aki otthonoktatás mellett döntött?

Konkrét tapasztalatot nem tudok mondani, még én is csak gimnáziumba járok. Alapvetően nem lehet rossz, ha otthon tanul a gyerek ; jobban be tudja osztani az idejét, nyilván a családi kötelék is erősebb lesz...elméletben.

Azonban szerintem több a hátránya annak, ha ti tanítjátok otthon. Nagyon nehéz lenne elérni, hogy a gyerek később a szüleit lássa bennetek, de a tanárait. Nem lenne meg neki az a jó érzés, hogy hazaér a (nagyjából) nyugalom szigetére, haza, mert végig ott volt és a kemény tanulás is ott folyt. Hiába vinnétek pl. sportolni vagy ilyesmi, nehéz lenne neki barátokat szerezni és rendesen szocializálódni...Nem lebeszélni akarlak, nyilván a ti döntésetek, de ezeket érdemes átgondolni. Ha szabad megkérdeznem, miért gondoltatok az otthonoktatásra?

Akkor szerintem először kezdjétek el azokat a dolgokat megtanítani neki, amivel kiküszöbőlhető ezen néhány problémából valamennyi. Például tanuljon meg kiállni magáért. Senki se fog olyat piszkálni, akkor vissza mer szólni. Egyébként nem gonoszabbak a gyerekek, csak régen kevésbé lehetett tudni arról, hogy hol mi történik.

És szerintem se jó ötlet otthon tanítani. Az, hogy elviszed egy sport edzésre, közel sem elég szocializáció. Legkésőbb felsős korban már ő se nagyon fogja szeretni az otthon tanulást. És gimiben nagyon ki fog jönni a különbség. A csapatban dolgozást így egyáltalán nem tudja megtanulni, ráadásul a tanulmányi versenyeken is teljesen esélytelen lesz, ha csak nem jár magántanárhoz. Rádásul szerintem ezzel még a testképzavar kialakulásra is rá tehettek egy lapáttal.

4-es válaszolónak: Te mennyire néztél utána az otthonoktatásnak vagy annak, hogy a gyerekek hol teljesítenek jobban?

A legtöbb tanulmány is alátámasztja, hogy az a gyerek, aki otthonoktatásban részesül, nemcsak a tananyagot tanulja meg sokkal hatékonyabban, de a szociális készségei is sokkal jobbak, mint egy olyan gyereknek, aki a közoktatásban tanul. Itt van erről egy tanulmány:

[link]

Ha egyébként belegondolunk, akkor van benne logika, mert a gyerek otthon nincsen rákényszerülve, hogy 30 másik gyerekkel legyen egy terembe zsúfolva, ami csak arra ad lehetőséget, hogy a többi gyereket egy idő után annyira megutálja, hogy már embereket sem szeretne látni. Sok gyereknek egyébként is ez a fajta tanulási-forma fekszik, ha otthon, a nyugalomban, a többi gyerek klikkesedése, és zsibongása nélkül tanulhat. Ez egyrészt lehetőséget ad arra, hogy az ember gyorsabban tanuljon, mert így sokkal rövidebb idő alatt, akár napok alatt tanulhat meg olyat, amihez másnak hetekre vagy hónapokra van szüksége (mivel a tanárnak megoszlik a figyelme, és 30 gyerekre kell fókuszálnia). Másrészt arra is több lehetősége van a gyereknek, hogy függetlenedjen, és ne másra támaszkodjon. Ma, a 21. században az internet használata mellett gyakorlatilag bármit meg lehet tanulni, és mindenhez lehet találni oktatóanyagot, persze ehhez a szülőnek is nyitottnak kell lennie, hogy megmutassa a gyerekének, hogy erre is van lehetősége, mert sok szülő ma az office-t sem tudja rendesen használni, nemhogy arról legyen tudomása, hogy vannak bizonyos oldalak, amelyekkel ugyanazt meg tudja tanulni, amit a tanár is leadna neki.

Ha már a bántalmazás is szóba került, akkor (igaz, ez csak anekdotikus érvelés), de a saját tapasztalatom szerint mindig a legkedvesebb emberrel csesznek ki a legjobban egy ilyen környezetben. Ha valakin látják (főleg fiún), hogy az illető empatikus, kedves és konfliktuskerülő, akkor azt nézik ki a legjobban maguknak, így sajnos az ilyen intézmények elég hatékonyak abban, hogy a kedves emberekből is szociopatákat, vagy legalábbis mizantróp embereket csináljon. Főleg az általános iskolámnak és az első szakközépiskolámnak köszönhető, hogy olyan introvertált vagyok, amilyen. Az iskolában sajnos sok gyerekben lévő otthoni sérelem ilyenkor tör a felszínre, és engedi ki az osztálytársaira. Gyakorlatilag, ha van csupán egy olyan tulajdonságod, amivel egy kicsit is kilógsz a többiek közül (vörös a hajad, alacsony vagy, magas vagy, vékony vagy, kövér vagy), akkor így is, úgy is bullying áldozata leszel. Ezzel sajnos nagyon nem lehet mit kezdeni, és nekem ne jöjjön senki se azzal, hogy ez az élet természetes velejárója, hogy 9-10 évesen arra kell külön felkészíteni a gyerekeinket, hogy hogyan vágjon vissza olyan bántalmazóknak, zaklatóknak, akiknek nem a tanulás meg az együttműködés a fő szempont egy olyan intézményben, ahova elméletileg azért járnak a gyerekek, hogy tanuljanak és együttműködjenek az emberek.

Sajnos sok szülő nem is nagyon foglalkozik azzal, hogy a gyerekét egyáltalán hova irassa be, milyen iskolába járjon milyen emberek közé. Az első középiskolám mondhatni Pest egyik legrosszabb szakközépiskolája volt, ami már 2 évvel a beiratkozásom után megszűnt, de még előtte szerencsére átiratkoztam egy valamivel jobb iskolába Vácra. Mivel abban az iskolában szóbeli elbeszélgetés sem volt, így kvázi, gyűjtőként funkcionált, és a gyerekek is csak anyagi erőforrásnak számítottak(volt, hogy ezért nem rúgtak ki valakit). A gyerekeken is látszódott, hogy mivel ez a gettó, itt le kell szarni mindent. Ugyanúgy, ahogy az én anyukám, az ő szüleik sem foglalkoztak azzal különösebben, hogy megtudják, milyen iskola ez, hova jár a gyerekük, "majd megoldják ők valahogy" címszóval. Egyik osztálytársam mondta nekem, hogy csak azért nem tudott elmenni abból a szar iskolából máshova (ahol őt is szekálják a konfliktuskerülő jelleme miatt), mert az anyja "nem akar variálni".

Én úgy gondolom, hogy aki tényleg az otthonoktatás mellett dönt, az azért teszi, mert igenis foglakoztatja, hogy milyen ember lesz a gyerekeiből, és nem szeretné, hogy ugyanazt tapasztalják meg, amiket ő is. Ha már van a szülőben annyi nyitottság és elővigyázatosság, hogy a közoktatáson kívül más opciókat is figyelembe vegyen, azért, hogy a gyereke a lehető legjobb ütemben fejlődhessen, akkor az szerintem semmiképpen nem lesz egy rossz szülő, és már többet tett, és fog tenni valószínűleg a gyerekéért, mint azok a szülők, akik a szomszédos szakközépbe „bebaszták” a gyereküket, mert "közel van", és egyébként "nem akarnak tökölni, hogy más lehetőségeken gondolkodjanak."

A kérdezőtől szeretném megkérdezni, hogy tudsz a 2019-es oktatási törvénymódosításról? Hivatalosan a módosítás óta nincs otthonoktatás csak egyéni tanrend. Ha igénylitek az egyéni tanrendet, akkor az mennyiben fog eltérni az otthonoktatástól?

Mivel nincs a környéketeken iskola, így szerintem joggal pályáznátok meg az egyéni tanrendet. Ezek szerint csak így lehetne szerintetek megpályázni, amennyiben nem SNI-s vagy élsportoló a gyerekem?

Én is otthonoktatáson gondolkozom, de mivel ezt itthon elméletileg szétverték, így nálam külföld(Ausztria) is felmerült, bár nem szívesen vállalnám be.

Sok sikert nektek! :)