Milyen előnyei és hátrányai vannak annak, hogyha egy mérnök PhD-zik, vagy más jellegű doktorit végez (külföldön)? Mi annak az oka, hogy általában nem szoktak doktorálni a mérnökök és akik mégis azok nagyáltalánosságban miért?

Én sokat dilemmáztam ezen a döntésen, mert nagyon szerettem volna doktori fokozatot. Most tudnék jelentkezni doktorira, de nem fogok...

A doktori 4 év. Abban a 4 évben vagy levelező doktorin vagy és tudsz dolgozni, de komoly fejtörést okoz, hogy hogyan publikálj vagy kutass az egyetem segítsége nélkül... Vagy teljes idejű képzésen vagy és egyszerűen nem tudsz vagy nem is engednek mellette főállást vállalni. Tehát lesz egy 4 éves lyuk az önéletrajzodban, ami a legtöbb cég számára ez hátrány. Letagadni nem tudod, ha úgy van, ha meg felvállalod, hogy doktorit csináltál abban az időben, valószínűleg nem vesznek fel, mert nincs olyan nyitott pozi, ahova ne lennél túlképzett. És jelentkezik melletted egy halom ember, akinek azzal a 4 évvel több ipari tapasztalata van... Persze, doktorival mehetnél kutatni, de a kutatói bér egy mérnöknek hatalmas különbség a saját béréhez képest.

Még diákként voltak kutatói ambicióim, de el kellett magam tartanom. Csomó munkakörbe jelentkeztem számomra szánalmas összeggel (200 bruttó), nem vettek fel, mert volt, aki alám licitált. Az alá az összeg alá, amit minimumnak számoltam ki ebben a városban a saját létfenntartásomhoz és ami a már akkor 500 bruttós béremhez képest szomorú összeg volt... Egyszerűen aki mögött nem áll család, aki anyagilag támogatja, annak nagyon össze kell magát húznia egy doktorihoz ahhoz képest, amennyit ér.

Én ezért engedtem ezt el...

Itt találsz egy listát arról, hogy a lakosság hány %-a PhD-s országonként: [link]

… és láthatod, hogy ez 1-4% közé tehető. Nem egyszerű a PhD és hatalmas befektetés (3-5 év az életedből…). Vannak olyan tudományok, ahol ez megéri (akadémiai karrier, fizikus, orvos, adattudós stb.) és vannak, ahol nem sokat számít (menedzsment, mérnök…). De azért számít, csak nem annyit, hogy ez az emberek nagy többségénél a “megéri” felé billentse a mérleget.

2: A magam esetében nem hiszem, hogy változtatna a helyzeten. Egyrészt, nem szívesen mennék már csak úgy találomra külföldre, elsősorban magánéleti dolgok miatt (idősebb rokonok, eljegyzés és közös élet építése). Másrészt azért a külföldi doktorinál azt is bele kell kalkulálni, hogy egészen más a konkurencia és a bírálat. Én jól beszélem az angolt, de még így sem mernék bevállalni egy ilyen magas szintű külföldi képzést. Nagyon másak a lehetőségei annak, aki magyar tanulmányok után próbál kinn érvényesülni a tudományos életben szerintem egy olyan egyetemen, ahol angol nyelvű a képzés és emiatt számos más ország kiválóbb egyetemeinek kiválóbb hallgatói mennek oda. Persze, meg lehet próbálni, de azért ez már nem az a kor és nem az az élethelyzet sokak számára, ahol csak úgy megpróbálsz dolgokat a stabil és jó állásod felrúgva, a megtakarításaid kimerítve vagy legalábbis nem növelve és nem lesz bajod abból, ha éveket dobsz ki. Erre is igaz, ha van mögötted család, lehet menni próbálkozni. De ha magadért felelsz, ennek a döntésnek hatalmas súlya van. Még akkor is, ha dolgozni mész ki, de akkor legalább keresel is pénzt, nem csak vegetálsz. És beletartozik a sztoriba az is, hogy nem érzem magam elég jónak ahhoz, hogy külföldön kapjak doktori fokozatot... Egyszerűen annyi területen drasztikus kimenni doktorizni, hogy ahhoz már alapszak elejétől fogva erre kellett volna készülnöm, hogy működjön. Legyünk reálisak: angol felsőfokkal, két jeles diplomával, TDK különdíjjal és egy nyamvadt kutatásban való "névtelen" asszisztálással jó nagy nulla vagyok odakinn, ebben biztos vagyok. Idehaza még felvesznek valami random doktori iskolába, talán el is tudom végezni, ha tényleg komolyan veszem a kutatást... Ez viszont kb az alap odakinn és arról nem beszéltem, hogy mivel dolgoztam mesterszak mellett, a tudományos életben semmit nem tettem le az asztalra azidő alatt. Szóval semmit nem tettem azért, hogy külföldön kutató legyek. Erasmuson sem voltam. Nincs semmilyen publikáció, amiben ott lenne a nevem. Nincs... semmim.

Illetve a doktori nem olyan, mint egy alapszak vagy mesterszak, nem annyira egyértelmű a dolog, hogy van x tárgy és ha az megvan, akkor minden jó, tiéd a papír. Itt több ponton elcsúszhatsz időben eléggé, szóval könnyen lehet abból a 4 évből 5-6-...8.

Szóval, kicsit más életút kellett volna ahhoz, de arra meg már 3 éve sem volt anyagilag lehetőségem, pedig már akkor is késő volt felvenni a versenyt a megélhetési problémáktól mentes társaimmal.

Majd talán 50 évesen visszatérek... Gyereket úgysem akarunk, úgyhogy jobb dolgom úgysem lesz. De most sajnos vagy sem, van. Én nem tudom feltenni az egész életem a tudományra. Ha akarnám, sem menne, de így főleg nem.