Miután elvégzem az óvónői képzést utána a mestert , automatikusan több fizetést kapok a mester miatt?

9.

[link]

lehet itt lovagolni a szavakon, de minden értelmes ember tudja miről van szó.

Tudom a gyerekek kifárasztják az agyat, már lehet, hogy a nyugdíj jó opció lenne, sok az a 36 év.

#9 és #10: Úgy látom, szövegértelmezési nehézségeid vannak, hiszen én a KÖZNYELVRŐL beszéltem, azaz arról, hogy az óvodavezetőt a szülők gyakran hívják vezető óvónőnek. Lehet, hogy a te ismerőseid nem így hívják az óvodavezetőt, az enyéim így szokták.

A komolyabb probléma az, hogy nem tudod elviselni, hogy bárki másnak is lehet némi igaza rajtad kívül. Ez sajnos széles körű szakmai ártalom az óvodapedagógusok körében. Volt egy pszichológus ismerősöm, aki húsz évig segített óvodapedagógusoknak tanácsokkal, s beszélt nekem erről az (óvodapedagógusoknál már általában 10 év munka után észlelhető) személyiségtorzulásról. Ha valaki ugyanis kisgyerekek között dolgozik, akkor mindig az van, amit ő gondol és akar, hiszen a kisgyerekek ugyan néha hisztiznek, de az "óvó néni" autoritását tartósan nem kérdőjelezik meg, mint mondjuk a kamaszok. Az "óvó néni" az etalon a szemükben, s ha valaki a munkahelyén egész nap olyan hatásoknk van kitéve, hogy a környezete etalonnak tekinti, az önmagáról is elkezdi ezt elhinni. Ha valaki egész nap azt éli meg, hogy mindenben ő mondja ki az utolsó szót, s mindenben végül neki lesz igaza, akkor könnyen elveszíti azt a képességét, hogy az esetleges ellenvéleményeket is mérlegelje. (Ugyanez előfordul más munkahelyeken is, például az olyan főnökökkel, aki hajbókoló emberekkel veszi köril magát.) Nem tehetsz róla, sajnos olyan átalakuláson ment át a személyiséged, amely már valószínűleg visszafordíthatatlan. Olyan szakmai ártalom ez, mint a homokbányászoknál a szilikózis. Ehhez a személyiségtorzuláshoz sajnos néha még hozzáadódik a kisgyermekeket nevelő pedagógusok körében a szellemi beszűkülés, elbutulás jelensége is, s a kettő együtt már elég nehéz helyzetet eredményezhet. Ezek az emberek teljességgel reménytelen esetek, és sok esetben az ezt észlelő szülők nem tehetnek mást, mint hogy elviszik a gyereküket másik óvodába. Egy kiváló professzorom szavajárása volt a "repedtsarkú buta pedagógus" kategória, ami nyilván sértő, s ezért nem tanácsos használni; ám sajnos az ebben rejlő sztereotípia (mint a sztereotípiák többsége) nem teljesen alaptalan.

Én mindenkinek azt javaslom, aki óvodapedagógus pályára megy, hogy próbáljon már a kezdetektől tudatosan dolgozni azon, hogy ezek a szakmai ártalmak ne hatalmasodjanak el fölötte. Ne csak az otthoni teendők és az óvodai munka között ingázzon, hanem járjon társaságba, ahol értelmes és okos emberekkel vitatkozhat, gondolatait megoszthatja másokkal. Nem törvényszerű, hogy mindenki személyiségtorzulást vagy elbutulást szenvedjen el, aki erre a pályára megy. Van esély a folyamat megállítására, de ha valaki biztosra akar menni, megelőző tevékenységgel tréningelnie kell magát.