Mérnöki szakon vagyok végzős de rájöttem hogy teljesen pályát téveszettem. Mit tegyek?

Mérnöki szakon vagyok végzős, nem is csúsztam a tárgyaimmal a tanulmányaim során, most szakmai gyakorlaton vagyok, és a szakdolgozatomat kell még befejeznem a diplomához.

De sajnos a szakmai gyakorlat keresésekor rájöttem hogy semmi értelmeset nem tanítottak, nem tanultam a főiskolán olyat amit használni is tudnék a való életben, ezért konkrétan nem túl sok értelme lesz az oklevélnek sem. Lesz, de nem leszek sosem igazi mérnök és bevallom nem is akarok az lenni, mert rá kellett jöjjek hogy nem nekem való.

Kiskoromtól kezdve folyamatosan megfelelési kényszert táplált belém anyám, hetediktől már nehezebbek voltak a tárgyak a középiskolában, és nem voltam kitűnő, csak jeles, ezért is mindig megkaptam a napi beszólást, bas*tatást, hogy miért nem veszek példát az osztály legjobbjáról, stb...

A másik hogy folyamatosan csak azt tömködték a fejembe a szüleim hogy diploma kell kisfiam mert ha nincs diplomád akkor csak egy utolsó melós lehetsz. Már látom hogy ez nagyon nem így van.

Emiatt még érettségi előtt sem volt fogalmam sem arról hogy én mit szeretnék magammal kezdeni, csak jelentkeztem egy mérnöki szakra amelyikben láttam némi fantáziát.

De sajnos nekem elég jó agyam sincsen a főiskolai szinthez, főleg a fesőbb szintű matek példák közül vannak olyanok amiket ha tízszer elmagyaráz valaki, akkor sem fogom fel(holott emelt matek érettségim van, ráadásul ötös), illetve a mérnöki tantárgyakon is mindig csak átpréseltem magam, mert egyrészt számomra nehezek, kellemetlenek, és van olyan tantárgy amit külső segítség nélkül esélyem se lett volna teljesíteni mert hülye vagyok hozzá.

Volt olyan tantárgyam amiből hiába jegyzeteltem ki minden tételt színes ceruzákkal is szó szerint füzetbe egyesével, nem tudtam megjegyezni a tételeket mert egyrész nehezen jegyzek meg ilyen dolgokat, másrész meg rohadtul nem is érdekel amit "tanulok".

Szóval ha esetleg megkapom ezt a felsőoktatási oklevelet, akkor nekem olyan gondolataim vannak hogy inkább elmegyek targoncázni vagy sofőrnek, mert vezetni úgyis szeretek és abban jó vagyok.

Ki az aki volt ilyen helyzetben és mit kezdett az életével?