Szegediek, Egyetemisták! Ha albérletbe költöznék, nagyon kimaradnék a társasági életből?

Ha teheted, szerintem inkább albérletbe költözz. Covid óta nálunk (nem Szeged) nem igazán vannak közösségi programok a koliban. Ha el akarsz járni szórakozni, azt simán megteheted albérletesként is, a fontos infókat meg nem a kollégiumban fogod megkapni, hanem emailben, vagy a szakod facebook/messenger csoportjában. Sokkal komfortosabb ha van egy saját szobád, ahol nyugodtan tanulhatsz és nem 200 emberrel kell osztoznod a mosógépen.

Az én szakomon egyébként a többség inkább albérletben lakik.

Őszintén, én kolis akartam lenni, de nem jött össze. Hát nem bánom... Van saját szobám. Ha akarom a 6. ébresztőre kelek, ha akarok akkor éjfélkor pakolok be hazaútra, ha akarok egy éjjelt áttanulok végig beszélve fénynél, de azt is én döntöm el hogy mikor eszem, és tudok filmezni vagy zenét hallgatni füles nélkül. Nekem ez nagyon hiányozna, és, nagyon frusztrált lennék ha nem kapnám meg.

A szociális életed meg attól függ hogy mennyi energiát teszel bele.

Első félévben belebuzultam a tanulásba, nagyon magányos voltam... Aztán rájöttem hogy ez így nem jó, elkezdtem nyitni a többiek felé, beszélgettem szünetekben, buliba jártam stb, azóta sokkal jobb

Én is Szegeden jártam egyetemre 2018. szeptember és 2023. január között, végig albérletben laktam. Egyáltalán nem bántam. Persze, az én szociális életembe beleszólt a COVID, jó három félévet még Szegeden sem voltam, de ennek ellenére is lettek barátaim (pedig inkább introvertált vagyok). Én BTK-s voltam, és valahogy úgy alakult, hogy nagyon sok ismerősöm vagy bejárós vagy albérletes volt. Nem a lakhelyedtől függ, hogy mennyi barátod lesz.

Amennyiben te úgy érzed, hogy egy albérletben összességében komfortosabban éreznéd magad, a szociális élet ne húzzon a koli felé. Mindenki más személyiség: én például nagyon örültem, hogy tudtam albérletbe menni, barátom lassan öt éve koleszos és ritkán panaszkodik rá, egy barátnőm meg két éve az, és alig várja, hogy diplomázzon, mert nem jött be neki.

8-as, nagy mértékben függ attól, hogy milyenek a szobatársak. Egy albérletben van saját szobád, egy kollégiumban vannak szobatársak. Konkrétan nem tudom a szegedi koli milyen, én Pécsett laktam, de ott akár még 8 fős szobák is voltak. Elég nehéz ennyi embernek egymáshoz alkalmazkodni, és sajnos a legtöbben nem is akarnak, vagy nem tudnak. Nem tanulták meg hogyan kell.

Én 3 fős szobában laktam, és sajnos minden évben mások voltak a szobatársaim. Ha jól kijöttünk buli volt, ha nem, akkor rémálom.

Sajnos azt láttam, hogy a legtöbb embernek alap, hogy elvárja, hogy őhozzá alkalmazkodjon mindenki, de ő nem alkalmazkodik senkihez. Pl. volt olyan szobatársam, aki reggel ha felkelt, felcsapta az összes villanyt, és bekapcsolta a kávéfőzőjét, amitől az egész emelet felébredt. Amikor mondtuk neki, hogy talán ezt nem kéne, mert mi csak 9-re megyünk órára, fel volt háborodva. Este bezzeg, amikor ő lefeküdt, akkor elvárta, hogy mindenki lábujjhegyen lépkedjen.

A picsáskodásról nem is beszélve, kinek milyen cipője van, kinek hova jár a pasija egyetemre. Én voltam a rút kiskacsa, mert nem volt barátom, egyes csajoknál ez minden értékmérő, ha nincs barátod, senki vagy. Persze annyira nem érdekelt a véleménye, de azért egy ilyen nővel együtt lakni elég nehéz. 1 hónap után eljutottam odáig, hogy csak köszöntünk egymásnak, de ennyi volt a kommunikáció köztünk. Aztán volt olyan barátnőm, akinek meg a szobatársai erdélyi magyarok voltak. Nem akarok tényleg diszkriminatív lenni, mert voltak nekem is teljesen normális erdélyi magyar ismerőseim, de azért a legtöbbel volt gond. Loptak, az egész bagázs ott töltötte az időt, megették a kajáját, aludtak az ágyában. A kollégiumban a portás gyakorlatilag bárkit beenged, a nyugdíjas nénike nem fog konfrontálódni a huszonéves férfiakkal. Nekünk rendszeresen volt tapogatós szatírunk is a zuhanyzóban.

Szóval én nagyon mentem volna albérletbe, ha anyagilag a családom megtehette volna.

8-as vagyok. Azta, ez durva, hogy nyolc fős szobák is voltak… Barátom közel öt évig három fiúval lakott együtt, pont most szeptembertől már csak háromfős szobák vannak, mert kiderült, hogy ez így elvileg nem volt szabályos, mert nem jutott elég négyzetméter egy főre. Barátnőm viszont végig háromfősben lakott. Őt nem igazán a szobatársak zavarták, hanem valahogy nem érezte komfortosan magát, mindig a lehető legkevesebb időt tölti ott. Sajnos neki sincd más lehetősége, mert bár közel lakik, ritkán járnak a buszok, albérletre pedig nincsen pénze.

Szobatárs pedig lutri, jól mutatja a 9-es története is. Lehet, hogy alapvetően egy extrovertált személyiség vagy, de ha rossz szobatársat fogsz ki, akkor teljesen mindegy, hogy amúgy milyen ember vagy. Barátomnak is volt szobatársa, aki kulcsot adott a barátnőjének, és simán bejárkált úgy a szobájukba, hogy a fiúk nem voltak ott (nyilván nem tudtak róla). Barátnőm egyik szobatársának meg az volt a mániája, hogy ő nem tud elhúzott függönynél aludni, mert zavarja a teljes sötétség, a többieket meg nyilván az zavarja, ha reggel 7-kor telibe süti őket a nap. Nekem is megvoltak a konfliktusaim a lakótársakkal (négyen voltunk), de azért egy albérletben jobban ki lehet őket kerülni, mint egy kolesz szobában. Ezeket a kérdezőnek mind mérlegelnie kell.