Az eszemre vagy a szívemre hallgassak? Ha a szívemre hallgatok, akkor a szüleimnek is ellent kell mondanom, mi legyen.

Nem lelombozni kaarlak, de ma már olyan szakmát kell válassz, amiből később me is fogsz tudni élni. Nem hinném, hogy az amatőr színészek vagyonokat keresnek (egyáltalán kapnak pénzt??). A mai világban inkább a jövőre kell gondolni lassan...

Ez egy hivatás. És mint olyat, szívvel lélekkel kell csinálni, olykor pedig sok-sok áldozattal jár. Most még fogalmad sincs, mert gondolom nincsenek gyerekeid. Nem egy család barát munka, és a megélhetés sem az igazi. A kérdés csak az, hogy mennyire vagy egoista. Még bizonyára eléggé:) Egyet tudok mondani. Te az a típus vagy szerintem, aki legfeljebb a saját kárán képes tanulni. Idővel úgyis rájössz majd, hogy mi a fontosabb neked, addig viszont nem kell feladnod az álmaidat ha komolyak. Próbáld meg a felvételit, úgy sem biztos, hogy sikerül, ha igen akkor hajrá, ha meg nem, akkor gondolkodhatsz azon, hogy mihez kezdj utána.

Tudod a szineszetrol eleg sok tapasztalatom van, es a helyzetedrol is. Anyukam 13 eve dolgozik szinhazban, es elotte 20 evet filmgyarban volt. Nem csoda, ha a 7 eves fejemmel koveteltem a sziniiskolat. Sokat szerepelte, darabokat rendeztem, es a letezo osszes ifjusagi versenyt megnyertem. Szakerto zsuri mondta, hogy tehetseges vagyok. Aztan jott a gimi, harmadik osztaly. Erettebb lettem, es elkezdtem elore gondolni. A szineszet szep, de egy sikeres elethez nem eleg. Roppant mod prostitualt szakma, mivel a szinhazak zarnak be, tarsulthoz csak az kerul, aki "ismer" par embert. Nagy versenyistallo es cseppet sem jovedelmezo. Ismerek jo par szineszt, a legkevesebbet a fiatalok keresnek, havi 123 ezer bruttoval, az idosek, 30 ev tapasztalattal, atlag 180 brutto. Gyerekuk tenyleg nem igazan van, ha van, akkor is csak 1. Az alom karrier csak azoknak adatik meg, akik helyet kapnak mondjuk egy Operettben, vagy egy Nemzetiben, de oda bekerulni egyreszt nagyon nehez, masreszt rengeteg ara van. Hallgass az eszedre, egy egesz eletrol dontesz.

Ha ezt akarod csinálni, akkor tanuld ezt! Gondolj csak abba bele, hogy x év múlva mennyire fogod bánni, hogy meg sem próbáltad, mikor ez volt az álmod...

Szia! Én is pont ugyanebben "szenvedek". Ami nagyon idegesítő, mert nekem még van egy pár évem, hogy eldöntsem, hogy mit is akarok kezdeni magammal, de már most ez jár a fejemben folyton. És nem nagyon hagy nyugodni. Igaz, én Amerikába vágyok (plussz fejtörés: hogy kerülök ki?) és filmekbe, de nálunk is pont ilyenek a körülmények. Szüleim szintén kézzelfogható szakmát akarnak nekem (jogász, orvos ... stb.), én meg ezt. Én fiatalabb vagyok, így több időm van dönteni, de több időm van ezen rágódni, szenvedni. Úgyhogy tudom milyen érzés.:l Anyuék is mindig azt mondják, hogy "kapcsolatok, kapcsolatok, KAPCSOLATOK!", és neked nagyobb esélyed van, hisz te itt élsz, neked nem kell költöznöd, meg papírokat, vízumot, zöldkártyát és államporgálságit intézned. De ahhoz, hogy bekerülj a társulatba egy nagyon jó ismerősödnek, szerencsédnek és nem utolsó sorban tehetségnek kell lenni. Próbálj meg ismerkedni, és az ismeretségi körödben utalni arra, hogy te ilyen irányban "terjeszkedsz". Hátha valaki összehoz egy taggal. A szív és ész kérdésre nem tudok választ adni, de remélem egy kicsit segítettem a szív kivitelézésében.:) Lehet, hogy az elején koldulni fogsz, és már majdnem feladod, de ha ez a TE munkád, akkor akár az utolsó pillanatban meglephet a sors!:) Ha ezt az utat választod, akkor maradj erős és sok sikert!