Büfészak-szakértők, melyek azok a szakok, amelyek nem büfészakok, amikkel jól el lehet helyezkedni és jó fizetést adnak?

Jelen pillanatban az IT, gépész és villamosmérnököket keresik, de szó szerint lámpával, mert sokan kezdenek de igen kevesen végeznek közülük időben.

Közgazdász állások is vannak, de az erős túlképzés miatt egy helyre 50-100 jelentkező van és így eléggé irreális elvárások alapján választhatnak közülük, így alakulhatott ki az a helyzet hogy ha nem Corvinuson végeztél, nem beszélsz 3 nyelvet folyékonyan, nincs a 20 éveddel 30 év tapasztalatod, eláshatod magad.

Meséljek egyéb szakmákról is?

Jelenleg az informatika, és a műszaki területek azok, amik a legkeresettebbek, ennek egyszerű oka, hogy fejlődik a technika, és informatikai rendszerek, műszaki dolgok, elektronikai berendezések mindenütt találhatóak, és nyilván kellenek ide olyanok, akik végzettségükből kiindulva ezeket kezelik. Ezért keresettek az informatikusok és mérnökök, és ezért keresik ők a legtöbbet átlagosan. Az informatikusok például egy felmérés szerint frissdiplomásan akár nettó 220 ezret Ft-t is keresnek egy hónapban. Őket a műszaki diplomások követik, akik szintén ennek az összegnek a közeli értékét keresik havi szinten.

Azért természetesen más irányoknál is lehet találni jól fizető állásokat. Ilyenek például a nyelvszakok.

Illetve ami nagyon jó elhelyezkedés céljából, és sokan ezt válasszák, mert jó fizetés, garantál állás, az például a rendészeti és a katonai.

És van olyan, hogy vegyészmérnök - és gyógyszergyáraink is vannak (Egis, Teva, Richter...), meg van olyan, hogy biomérnök, és élelmiszeriparunk is van, meg egészségügyünk

is (még sz*r is a finanszírozása).

És van úthálózatunk, vasúthálózatunk (közlekedésmérnök, járműmérnök), amiket fejleszteni akarunk minél inkább. Villamosmérnökökre is szükség van.

Meg gyártunk mi izzókat is, régen Tungsramként, most General Electricsként.

És sok helyre kell programozó, mindenféle nyelven (mérnökinformatikus). És lehet, hogy gyenge az iparunk, de épületek nálunk is épülnek, ahogy hidak is, meg autópályák is, meg kamu-alagutak az M6-os autópályán (építész és építőmérnökök).

Hozzátéve, hogy sok mérnök egyből elpályázik külföldre. Aztán a képzési költségét, amit a hallgatói szerződés miatt ki kell fizetnie, röhögve kipengeti egy németországi vagy angliai fizetésből.

Az igazság az, hogy az általad említett szakok (pl. mérnökök) azért kelendőbbek az álláspiacon, mert beletartoznak azon szakok közé, amelyeket a legnehezebb - jó eredménnyel és színvonalon - elvégezni. Nyilván ide sorolhatóak az orvosok, gyógyszerészek, jogászok, pszcihológusok, és sorolhatnám. Azaz ezek a képzési területek tekinthetők azoknak, amelyek a legtöbb befektetést, tudást és felkészültséget igénylik. Ne érts félre, én sose becsültem le soha életemben egy történészt, irodalomtudóst vagy akármilyen másik "büfészakost" sem, hiszen ha már felsőoktatásban tanulsz, akkor az azt jelenti, hogy valamilyen szakterületet Te magas szinten, jó színvonalon hallgatsz, a különbözőségeket itt sajnos a munkaerőpiaci viszonyok jelentik. Nyilván társadalmi szempontból nagyobb szükség van egy olyan személyre, aki életeket ment mint, mint egy olyanra, aki az elmúlt eseményeket tárja fel, hogy egy példát említsek.

Emellett nyilván a "nehéz" szakok mellett szól az is, hogy lényegesen kevesebben tudnak elvégezni megfelelő eredménnyel egy ilyen "nehéz" képzést (lévén a reál beállítottságú emberek kisebb számban vannak jelen), ergo kevesebben vannak, így nagyobb az igény / kereslet rájuk a munkaerőpiacon mint az olyan személyekre, akik a könnyebben tanulható irányokat választják.

Ezzel nem azt akarom kifejezni, hogy a jelenlegi munkaerőpiaci-helyzettel én egyetértenék, sőt. Az én szemszögemből minden szaknak megvan a maga jelentősége, csak sajnos a mai világban ezt nem ilyen szempontból, hanem sokkal inkább a montetáris szemszögből nézik, s ezért is javasolják a "nehezebb", keresetebb szakok elvégzését.

Azért mert Mo. ipara nem erős még az "viszi az országot a hátán". Az iparban pedig a legbiztosabb állása a mérnököknek van. Nézd meg például leépítéseknél, hogy mérnököket küldenek el a legkevesebbet, hiszen ha azokat elküldik akkor leáll kb a termelés, ők értik az egészet. Viszont ennek ára van: elég nehéz egy ilyen szakon végezni.

Ennek ellenére hasonlóan jó egy jó közgazdásznak, jogásznak stb.-nek is, viszont ott tényleg a csúcs egyetemekre/főiskolákra kell járni, hogy ez meglegyen.

Én annó mérnök gyakornokként többet kerestem, mint a végzett jogász ismerősöm, aki ráadásul keresett fél évig munkát.

Persze lehet mondani, hogy "ismerősömnek xy diplomája van és kezdésként keresett 200 nettót", de ezek igazából mind szerencsés vagy kivételes esetek. Egy jó (értsd: nem a legrosszabb) diplomás mérnöknek gondja nem nagyon lesz az életben, ha beszél angolul/németül és talpraesett egy kicsit is. Fizetése annyira jó lesz, hogy vígan eléldegéljen és biztos lesz az állása.

Én is hangsúlyoznám, hogy senkit nem nézek le. Tisztelek minden diplomás szakot, de sajnos sokaknak nagyon nehéz dolguk van a saját diplomájukkal. Ezt pedig nehezen látják be. Ez szerintem a felnőttek hibája leginkább, mert 16 évesen el kéne mondani a gyerekeknek a csúf valóságot: Nagyon szép dolog sok szakma, meg jól hangzik leírva papíron, de igazából nagyon nehéz vele elhelyezkedni és ha sikerül is, akkor sem lesz semmi köze a diplomádhoz nagy valószínűséggel. Nagyon sok ember ebbe a csapdába esik.

Az utolsó kommentelőnek teljes mértékben igazat adok, én is pont ezen gondolkodtam, hogy valamilyen szinten a szülők, de még inkább a tanárok felelőssége is, hogy szembesítse a 16-17 éves, éppen egyetemre készülő diákot azzal, milyen nehéz dolga is lesz / lehet, ha nem a munkaerőpiaci viszonyoknak megfelelő szakmát választ.

Nyilván adódnak sajnos olyan esetek is, amikor az adott diák szellemi beállíottságai (nem arra gondolok, hogy mentálisan visszamaradott lenne) egyszerűen nem olyanok, hogy egy akármilyen mérnök vagy orvosi szakot elvégezzen. Ők pedig úgy gondolják, hogy azért mégis csak jobb lenne egy diploma vagy papír, ezért aztán elvégeznek valamilyen könnyebb, csak éppen egyáltalán nem keresett szakot. Pontosan beleesnek ebbe a csapdába, s utána még inkább elmegy a kedvük az egész munka világától, hisz - jogosan - úgy érzik, hogy "még diplomásként se találok magamnak állást".

A másik véglet, hogy bár a beállítottsága nem reálos, mégis bejut valamilyen mérnök-szakra, mivel oda a pontok általában nem túl vészesen magasak. Aztán szembesül az első 2-3 félévben, hogy ez mégsem neki való, így vagy otthagyja az egész iskolát, vagy átmegy valamilyen már említett "könnyű" szakra - azaz sajnos ott vagyunk, ahol a part szakad.

Megoldás nyilván mindig van. Aki humán-beállítottságú, az a legjobban úgy jár, ha egyetemi szinten tanul nyelvet, a fordítók után ugyanis mindig van kereslet, és irgalmatlanul sokat is tudnak keresni. Ha esetleg valamilyen "egzotikus" (ld. kínai, japán, stb.) nyelv is párosul az angol/német mellé (vagy neadjisten az a főprofil), az esélyek csak tovább nőnek.

Emellett keresett (bár ahogy látom, egyre kevésbé) BTK-s (nyilván nem mindenhol a bölcsészkaron van) szak a pszichológia is - viszont elvégezni igen-igen nehéz, sok az anatómia, biológia, a pontok is magasak, de mégsem annyira reálos szak, mint egy mérnöki vagy orvosi.

Tanárnak tanulni sem rossz elgondolás, lévén belőlük tényleg egyre kevesebb van. Sajnos a munkájukat itthon nem fizetik meg eléggé, de nagyon sok elhelyezkedési lehetőség van, akár külföldön is.

Az élettudományokkal, környezettudományokkal kapcsolatos szakmák felívelőben vannak, nemzetközileg keresettek, és egyre közelebb is kerülnek egymáshoz a sok inter- és multidiszciplináris probléma (és a tudomány természetes fejlődése) következtében. Majdnem mindegyik BSc-re majdnem mindegyik MSc és arra majdnem mindegyik PhD ráépíthető (kivéve az egységes-összevont képzéseket), még ránézésre egészen különböző tudományterületekről is. Persze nem mindegy, hogy a kérdéses szakot jó egyetemen tanulod-e és megalapozott tudásod, elismert diplomád lesz-e.

Írok néhány példát.

Természettudományi felsőoktatásban (ELTE és Szegedi Egyetem):

-biológia,

-környezettudomány.

Egészségügyi felsőoktatásban (Semmelweis Egyetem, Szeged, Debrecen):

-általános orvos,

-gyógyszerész,

-dietetikus,

Agrár felsőoktatásban (Szent István Egyetem):

-növényorvos,

-állatorvos,

-biotechnológus,

-ökotoxikológus,

-agrármérnök,

-természetvédelmi mérnök,

-vadgazda mérnök,

-környezetgazdálkodási mérnök,

-környezetmérnök,

Műszaki felsőoktatásban (BME):

-biomérnök