Tanulni akarok, valaminek az elismert szakértője akarok lenni, de úgy érzem, a magánéletem miatt megfeneklettem és elszúrtam pár lehetőséget és lemaradtam.23 évesen elkezdhetek valami olyasmit tanulni, amivel eddig nem foglalkoztam?
Szóval az van, hogy elég széles körű a műveltségem, de (sajnos) sosem indultam igazán el egy adott, konkrét irányba, mert úgy éreztem, nem akarom leszűkíteni a lehetőségeimet. Rengeteg minden érdekel. Én valahol a humán/reál tudományok határán mozgok. Jelenleg sokkal inkább humán dolgokkal foglalkozom, de alapvetően, főleg fiatalabb koromban úgy nézett ki, hogy inkább a reál irányba megyek el. Elsőként a biológia érdekelt nagyon, főleg az állatvilág, abba anno annyira beleástam magam, amennyire az ember gyerekként/kiskamaszként csak tudja. Pl. osztálykiránduláson összefogdostunk egy csomó vízirovart és én kiselőadást tartottam róluk, ismertem mindet, tudtam a rendszertani besorolásukat. Aztán a madárvilág kezdett érdekelni, a hazai madarakhoz elég jól értek. Beleástam magam a csillagászatba is valamennyire, gombásztanfolyamot is végeztem. Olyan soha nem volt, amihez kifejezetten hülye voltam, talán egyedül a fizika, de azt is inkább egy rossz tanárnak tudom be (nem az egyéni véleményem).
Aztán úgy alakult, hogy töriből nagyon jó lettem (bár sosem érdekelt túlzottan, a számonkérésnek köszönhető) és elindultam a nyelvek irányába. Mindig is ez volt a legnagyobb erősségem, a biosz inkább hobbi maradt mellette. Sejtszinten már annyira nem érdekelt, végül bioszfaktra sem jártam (rendkívül bánom). Helyette két nyelvből OKTV-ztem. Tudom, hogy ez nem tűnik így annyira kiemelkedőnek, de általánosságban véve mindig a legjobb pár tanuló között voltam. Középsuli vége felé viszont kicsit alábbhagyott a szorgalmam, belső gondjaim voltak. Depressziós lettem ("hivatalosan", orvos által megállapítva). Úgy érzem, többet is kihozhattam volna a középiskolából.
Egyetemet sajnos rosszul választottam, most azzal küszködök. A második szakomra járok, de nagyon rossz választás volt. Gondolkozom azon, hogy újrakezdjem a biológiát, de ahhoz nagyon sok dolgot a nulláról kéne tanulnom. Nincsenek illúzióim, tisztában vagyok vele, hogy aki nem egy nagyon erős alaptudással rendelkezve megy biosz szakra, az az első évben kihullik és elmegy a kedve az egésztől. A másik, ami nagyon érdekel (jelenleg sokkal inkább erre az irányra vagyok ráállva, de sajnos nem ezt tanulom) a nyelvek. Hobbiból ezzel és nyelvészettel foglalkozom, amit viszont tanulok, azt a lehető legalacsonyabb fordulatszámon csinálom, épp, hogy csak átmenjek, mert baromira nem érdekel.
Úgy érzem, sok minden annak tudható be, hogy nem bízom eléggé magamban. Valahogy túl szigorú kritériumokat szabok magamnak, és emiatt nem jutok el olyan helyekre, amik a képességeimnek megfelelőek lennének, amik kihívást jelentenének. Tudom, hogy ez így baromi képmutatóan hangzik, de tényleg nem azért írom le. Pl. német faktra se akartam az elején menni, mert nem tartottam magamat elég jónak, pedig a suli egyik legjobb németese voltam, gyakorlatilag végig színötös. A matektanárom meg többször is kifejezetten javasolta, hogy járjak matek faktra, mert megvannak hozzá a képességeim, a gondolkodásmódom, de én ostoba módon attól féltem, hogy az már túl sok lenne nekem, egyszerűen leértékeltem magam. Talán arról van szó, hogy megszoktam, hogy a legtöbb dolog, ami tanulással kapcsolatos, könnyen megy, és annyira félek attól, hogy valamiben kudarcélmény ér, hogy még a lehetőségétől is igyekszem elzárni magam. Úgy érzem, ez a gond. És ennek köszönhetően most egy olyan dolgot tanulok immár 2 éve, ami soha az életben nem érdekelt, viszont nagyon könnyű és jól hangzik.
Mit javasoltok, helyre tudom még hozni magam? Úgy érzem, sokkal többre vagyok ennél képes, csak hülye döntéseket hoztam. Annyira szeretnék büszke lenni magamra, szeretném, ha beszállhatnék kutatásokba, ha írhatnék egy kiváló szakdolgozatot abból, ami érdekel. Olyan nehéz ezt így átadni, de én mindig az a gyerek voltam, akit minden érdekelt és mindenhez hozzá tudott szólni és ismerték a tanárok, stb. Most meg csak vegetálok. Mit tanácsoltok, van esetleg valaki, aki ilyenen átment?
válasza:"Ha 23 évesen KEZDESZ EL valamit tanulni, akkor 24 leszel, mire elkezded a szakot az egyetemen."
De és akkor mi van?
"Ha nem sikerült jól kiírni a kérdést, azért ne az én fejemet ordítsd le. Akárhogy nem szeretnél tudomást venni róla, aki 18 évesen kezdte, az örök időkre 5 év előnyben lesz hozzád képest."
Jó. hát akkor legyen öt év előnye. Nekem meg lesz egy diploma előnyöm meg két felsőfokú nyelvvizsgám.
"Akkor se mondom, hogy untyupli-puntyuli, dehogy csesztél el bármit is, a te kis buksidra ránézésre adnak 10 akadémiai tagságot, ha most rögtön kiveted magad a 10.-ről. Elég genyó dolog tőled ezzel fenyegetőzni."
Ebben teljesen igazad van, de másrészről azt nem érzem jogosnak, amit te írtál korábban.
"Figyu, 24 év nem sok bizonyos szempontból, még sokminden lehetsz, de sajnos el kell fogadni, hogy másik irányba már elment a vonat... élsportoló tornásznak már egy 10 éves gyerek is későn kezdi. Gondolja bele: mások ilyen idősen már a doktori képzésben dolgoznak a tudományos témájukon."
Nézd, nem tudom, te kiről beszélsz, nekem a velem egykorú ismerőseim most végzik az alapdiplomát. De van, aki négy éves külföldi képzésre jár (tehát négy év az alapdiploma, nem osztatlan a képzés). Szerintem nem túl gyakori, hogy valaki 24 évesen már doktori képzésben van. Szerinted nincs annak realitása, hogy jövő ilyenkorra már felvegyenek a biológia szakra és elkezdjem?
válasza:Szakmailag a másik diplomád meg a két nyelvvizsgád nem változtat a dolgokon. Mármint az nagyon jó, ha beszélsz nyelveket, de mindenki, aki kutatói pályára készül, beszél nyelveket, ha neked ez megvan, az nem külön előny.
Ha azt mondod, hogy oké, ennyi idő nekem kimaradt, de a maradékból kihozom a legtöbbet, akkor hajrá, még nagyon sok mindent elérhetsz. De azzal ki kell békülnöd, hogy annyit már semmiképp, mint azzal az 5 évvel együtt. Annyival kell "zsenibbnek" lenned a többi szakmailag elismert kutatónál, amennyivel nekik több idejük volt a saját fejlesztésükre fordítani, hogy egálban legyetek.
válasza:Te mint laikus hogy állapítod meg valakiről, hogy nemzetközileg elismert szakorvos?
Fogalmam sincs, mit érhetsz el. A legjobb tippem az, hogy ha előbb az egyéb problémáidat nem teszed rendbe, akkor még egy félbehagyott szakot. Ha meg rendbeteszed, akkor rájössz, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel, és nem a hírnév lesz az életcélod.
válasza:"Nézd, nem tudom, te kiről beszélsz, nekem a velem egykorú ismerőseim most végzik az alapdiplomát."
Nézd, én 18 évesen kezdtem az egyetemet. 5 év után diplomáztam és kedtem a doktori képzést, Majd 27 évesen védtem meg, ami biológia területen jónak mondható. Na, ehhez adj még 5 évet. Valakik ilyenkor már a saját csoportjukat szervezik meg. Egy csomó karrier segítő pályázaton eleve el se tudsz majd indulni, mert mire odaérsz már túlkoros leszel.
"Szerinted nincs annak realitása, hogy jövő ilyenkorra már felvegyenek a biológia szakra és elkezdjem?"
Miért ne lenne realitása? Biológia alapszakra BÁRKIT felvesznek. És diplomát is fogsz kapni néhány év múlva. (Szerintem rettenetesen felesleges) De amiről te írsz, hogy elismert kutató akarsz lenni, az a felvételitől számított tízenpáréves távlatban kezdődik. És persze hozhatsz kiugró példákat, és beleélheted magad, de ha ezt előre eldöntötted, akkor minek tetted fel a kérdést? Megkérdezted, és az én határozott véleményem az (szakmabeliként), hogy ha most 24 évesen dedikálod az életed a kutatásra, azzal egy életreszóló hibát követsz el. De a te életed, azt csinálsz, amit akarsz.
Nem teljesen értelek.
" (Szerintem rettenetesen felesleges)"
Miért? Miért felesleges egy alapdiploma biológiából?
"Megkérdezted, és az én határozott véleményem az (szakmabeliként), hogy ha most 24 évesen dedikálod az életed a kutatásra, azzal egy életre szóló hibát követsz el. De a te életed, azt csinálsz, amit akarsz."
Ez a véleményed csak a biológusi pályára vonatkozik? Vagy más területekre is igaz szerinted?
És úgy általában, szerinted megéri kutatónak lenni ilyen területen? Mik az előnyei, hátrányai? Neked megéri?
válasza:"Miért? Miért felesleges egy alapdiploma biológiából? "
Amikor én elkezdtem a biológus szakot, akkor csak mesterképzés létezett, ami ugye MsC diplomát ad. Azon ismerőseim túlnyomó része, akik nem folytatták a doktori képzéssel, nem biológia területén dolgoznak. Azaz, pusztán egy biológus végzettséggel nehéz állást találni. Azaz a plusz 5 év egyetem nem jelent előnyt jelenlegi munkahelyükön.
"Ez a véleményed csak a biológusi pályára vonatkozik?"
Igen. Matematika és általában a kvantitatív tudományok tanulásában nagyobb lehetőséget látok. Ez alatt azt értem, hogy egy fizikusi/statisztikusi végzettséggel akkor is el tudsz helyezkedni, ha nincs phd-d, és úgy alakul, hogy alternetiv karrierlehetőségeket kell keresned. Érted, a biológiával az a baj, hogy nagyon nagy az esélye annak, hogy valami mást kell majd csinálnod, és akkor 3x évesen kell majd váltanod, az lesz a szívás, nem ami most van. Még az orvosit is inkább ajánlanám, mert háziorvosnak simán elmehetsz, akkor is, ha nem leszel nemzetközi szinten elismert agysebész.
"És úgy általában, szerinted megéri kutatónak lenni ilyen területen? Mik az előnyei, hátrányai? Neked megéri?"
Nehéz kérdés... Annak ellenére, hogy fel lehet vázolni egy átlagos kutatói életpályát, azért minden egyes karrier más és más, ezért személyes példák alapján veszélyes ítélkezni... kicsit úgy érzem, hogy az egész PR a kutatás és a kutatói pálya körül olyan, mint a színészet: vagy egy-két A kategóriás színésznő, akik lányok millióit motiválják, akik aztán elmennek hollywood-ba megvalósítani álmukat, hogy aztán évtizednyi sikertelenség után sztriptíztáncosnők legyenek. 18 évesen még lehet álmodozni... 24 évesen már szembe kell nézni a realitással, és azt is mérlegre tenni, hogy 35 évesen valyon mit fogsz csinálni, arra mennyi az esély.
válasza:Miért akarsz olyan nagyon elismert szakértő lenni?...
Találd meg azt a szakot ami leginkább érdekel, végezd el a képzést olyan szintig amíg érdemes/bírod helyezkedj el és ennyi.
Ha jól csinálod a dolgod úgy is egyre feljebb kerülsz a raglétrán.
válasza:Szerintem meg egy kutató pálya évtizedeket ölel fel, pár elveszett évvel még nem vesztetted el minden esélyedet világon a tudományos pályára. Nyilván nem előny, ami történt, de azért még hülyeség lenne leírni magad.
Harold Varmus orvosi Nobel-díjas például, aki a közelmúltig az amerikai National Cancer Institute igazgatója volt, tehát enyhén szólva elismert figurának számít, eredetileg angol irodalom szakon végzett az egyetemen, és csak utána kezdett biológiával foglalkozni.
És akkor arról nem is beszéltünk, hogy nem kell Nobel-díjas szintig jutni ahhoz, hogy elismert kutató legyen az ember.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!