Általános iskolában sport vagy angol?

Angol.

A sport is fontos persze, de ez a leigazoktan kell csinalni azert erosnek hangzik, meg sportolni sokkal inkabb lehet sulitol fuggetlenul is, mint angolt tanulni - akkor raadasul meg rugalmasabb is a dolog. Ha annyira bejon neki pl. az evezes, akkor elmehet o maga is egy egyesulethez, hogy ott csinalj, nem kell ehhez (bar kenyelmesebb) a suli szervezese. Sot, igy nem is kell csak azok kozul valasztania, amit a suli ajanl

Mindenképpen az angol.

A sportra nem jó, ha kötelezik az embert, főleg egyesületi sportra nem. (Egy ismerősöm gyerekének így ment tönkre a térde 18 éves korára, és mivel élt-halt a sportért, sajnos nem vette a tanulást elég komolyan:(, ami miatt hátrányba került a felvételin.)

A nyelvtagozat sem egy "nagy durranás", egyáltalán nem megterhelő (nyelvtagozatosként mondom). Nem garancia semmire. De legalább lesz ESÉLYE rendesen megtanulni (vagy megalapozni) egy, esetleg két nyelvet, ami később hatalmas előny lehet (egy általános tagozaton ehhez egyszerűen kevés az óraszám, egy nyelvvel minden nap kellene foglalkozni)!!!

Én egyáltalán nem éreztem, hogy olyan állati sokat tanultunk volna az általános iskolai nyelvtagozaton, sőt, inkább azt éreztem, hogy folyton ugyanazokat ismételjük. Mégis jól csináltak valamit, mert gimiben (szintén nyelvi tagozat) a legmagasabb szintű nyelvcsoportba kerültem, 10. osztályban letettem a nyelvvizsgám (11. osztályban a másikat is), és nagyon magabiztos tudásra tettem szert - mások meg szerencsétlenek a diplomájukat sem tudják a nyelvvizsga hiánya miatt átvenni:(( - Arról nem is szólva, hogy esetleg meg is kell szólalni az adott nyelven:S

Nos... először is, mielőtt bárki lehurrogna, hogy mennyire nem értek hozzá... néhány más képzettség mellett egy angol tanári diplomám is van.

Másodszor: egy negyedikes és egy ötödikes gyerekem van (meg egy, aki még nem iskolás). Az egyik angolt tanul, a másik németet.

Harmadszor: valamikor én nem nyelvtagozatra jártam, hanem matematikára (matematika a másik tanári szakom), kötelező oroszt tanultam, úgy, ahogy mindenki - és sajnos az ábécén és pár nagyon alap mondaton, szón kívül nemigen maradt meg semmi. Ennek ellenére nyelvtanári végtettségem van (angol), egy másik nyelvből (francia) is érettségiztem, és egy harmadikat (német) beszélek társalgási szinten, valamint értek egy keveset latinul is (az máshol ragadt rám). Tehát az alsó tagozatos agyrém terhelés NEM alapfeltétele annak, hogy valaki később nyelveket beszéljen.

Az általános iskolai nyelvoktatás két féle lehet. Az egyik a nyelvtagozat, ami most nem ugyanazt jelenti, mint akár néhány éve. Sajnos sokkal több lett az egyéb tananyag, az alapterhelés, és a nyelvtagozatos iskolák egyre keményebb feltételeket szabnak, a kéttannyelvű általános iskolai osztályok sem ritkák. A másik lehetőség a "sima", ahol elvileg csak barátkoznak a nyelvvel - gyakorlatilag sajnos itt a kommunikáció alapú nyelvoktatás sehol sincs.

Ennek eredményeképp - legnagyobb szívfájdalmamra mindkét gyerekem utálja a nyelvet (pedig egyik sem emelt szinten tanul, a nyelv megszerettetése kellene, hogy a cél legyen) - két különböző iskolában, két különöző nyelvet. A fiam minden tantárgyból jól teljesít, átlag feletti képességekkel rendelkezik, matematikából kimagasló, csak a nyelvet utája, de azt nagyon – sajnos a tanár tanítási stílusával (klasszikus poroszos) nem tudja őt motiválni. A lányom első óta küzd az iskolával, pedig a képességeivel nem lenne baj. Egyszerűen brutális a tananyag mennyisége és hiába iskolaotthonos, szinte minden nap marad itthonra is lecke. Nem az a baj, hogy nem képes megtanulni, hanem az, hogy este 6-kor már annyira fáradt, hogy nem megy a fejébe semi, beleértve a nyelvet is – pedig nem is emelt szintű osztályba jár. Hetente-kéthetente szódolgozatot írnak, magyarról angolra – ha előveszem a szótárfüzetet, sokszor sírva fakad. Pedig már gyakorlóprogramot is írtam neki a számítógépre (programozó vagyok).

Ha mindenképpen muszáj tagozatra, emelt szintre (vagy nevezzék aminek akarják) küldeni szerencsétlen gyereket, akkor csak akkor válassz neki angolt, ha átlag feletti képességű, mert különben vagy nem fogja bírni, vagy a többi tantárgy (olvasás !!!, írás !!!, számolás !!!) rovására megy.

13-mas… nagy mázlid volt. Valószínűleg jó volt a nyelvtanárod is általánosban (amire semi garancia nincs), ráadásul pár évvel ezelőtt még SOKKAL kisebb volt az egyéb terhelés alsóban, tehát maradt energia a nyelvre.

Aki meg Ausztriába járt iskolába, ráadásul nem is most alsós, az jobb, ha nem szól semmit… a két oktatási rendszer köszönőviszonyban sincs egymással.

Sajnos az okosok megint le fognak hurrogni… azért nincsenek sima osztályok, mert egyre kisebb rá az igény, egyre inkább szeretnének a szülők mindenféle extrát, mert azt hiszik, anélkül lemarad valamiről a gyerek.

Ennek eredményeképp egyre nagyobb a terhelés, egyre több a pszichológiai segítségre szoruló gyerek (akár olyan gyerek is szoronghat, aki egyébként jól teljesít az iskolában) – és egyre több felnőttnek hiányoznak az alapok (helyesírás !!!, alapvető számolás !!!). Pl. még az érettségizettek nagy része sem tud írásban osztani!

Hát ezt osztd, szorozd, emészd… és döntsd el, hogy mivel terheled le a gyereket, mit fog bírni. Félreértés ne essék… a sport tagozatot sem tartom jobbnak! A mindennapos délutáni edzés, hétvégi meccsek szintén túlterhelik a gyereket szerintem, ráadásul egy egész családot képesek foglalkoztatni, nem kevés logisztikai feladatot adva szülőknek, nagyszülőknek. Inkább azt kérdezem, tuti, hogy nincs sima osztály? Ha nincs akkor csak egy kiskaput látok… mit csinálnak a sport tagozaton azzal, akinek NEM lesz leigazolt sportoló a gyereke? Mert általánosból kirúgni egy gyereket nem olyan egyszerű ám, ha már fölvetté! Emelt angolra sem igen lehet áttenni olyat, aki nem ott kezdett. Tesi meg így is – úgy is van, minden nap, mindenkinek.

13-as vagyok:

14-esre reagálva - hát, egyáltalán nem voltam szerencsés az angoltanárokkal :(, legalábbis egyáltalán nem éreztem úgy

- magyarázni nem tudtak rendesen

- se fegyelmezni, se motiválni nem tudtak eyáltalán

- dögunalmas órákat tartottak

Mondjuk, megtanítottak angolul, ez kétségtelen (ezen én csodálkoztam a legjobban:))

DE! úgy jöttem el a gimiből, hogy soha többé egy csoportos nyelvórára sem vagyok hajlandó beülni - nem azért, mert olyan megterhelő lett volna, hanem mert egyik nyelvtanárom sem volt való egyáltalán pedagógusnak

- az egyikről később kiderült, hogy nem is "igazi" nyelvtanár (se nyelv se tanár:S), hanem a rendszerváltáskor valami kényszerátképzés során vált azzá:(((

- a másiknak mi voltunk az utolsó osztálya, még fiatalként elhagyta a pályát:(

Ennek ellenére örülök annak, hogy nyelvtagozatra jártam. (Persze nem akarom megkérdőjelezni a diákok felé támasztott jelenlegi követelményrendszerről mondottakat, ebben nincs tapasztalatom, jelenleg nincs kisiskolás gyerek a közvetlen környezetemben.)

"Aki meg Ausztriába járt iskolába, ráadásul nem is most alsós, az jobb, ha nem szól semmit… a két oktatási rendszer köszönőviszonyban sincs egymással. "

Persze hogy nincs, mert ott tudnak nyelvet tanítani. Magyarországon ez ritka. Nem csak szerintem. Csak 4. osztálytól van nyelv erős akcentusú tanárral. Ő is inkább nyelvtant tanít. Sokan ezért nem tudnak beszélni. Persze, hogy nem szeretik. Második nyelvet tanulni legkésőbb elsőben kell kezdeni és játékosan. Sokat beszélni. Ez nem zavarja a magyar tanulást. Én tudom. Beszélem apám nyelvét,magyart, az ország nyelvét, kettőt tanulok a gimiben. Latin is van. Nem terhel túl. Több hasonló rokont, ismerőst sem. Sőt, sokat segít. A magyar iskola lehet erősebb, mint osztrák, német de nincs sok gyakorlat. Több elméletet úgy is elfelejtik dolgozat után. Szóval nem ér többet.

Van 2. osztályos rokon Magyarban. Ő nem jár pszichológushoz. Tudja jól beosztani az idejét. Játszani is tud"Aki meg Ausztriába járt iskolába, ráadásul nem is most alsós, az jobb, ha nem szól semmit… a két oktatási rendszer köszönőviszonyban sincs egymással. "

Persze hogy nincs, mert ott tudnak nyelvet tanítani. Magyarországon ez ritka. Nem csak szerintem. Csak 4. osztálytól van nyelv erős akcentusú tanárral. Ő is inkább nyelvtant tanít. Sokan ezért nem tudnak beszélni. Persze, hogy nem szeretik. Második nyelvet tanulni legkésőbb elsőben kell kezdeni és játékosan. Sokat beszélni. Ez nem zavarja a magyar tanulást. Én tudom.

Beszélem apám nyelvét, a magyart, az ország nyelvét, kettőt tanulok a gimiben. Latin is van. Nem terhel túl. Több hasonló rokont, ismerőst sem. Sőt, sokat segít. A magyar iskola lehet erősebb, mint osztrák, német de nincs sok gyakorlat. Több elméletet úgy is elfelejtik dolgozat után. Szóval nem ér többet.

Van 2. osztályos rokon Magyarban. Ő nem jár pszichológushoz. Tudja jól beosztani az idejét. Játszani is tud.Óvodától tanul angolt és a kínait idén kezdte. Nincs közünk Kínához, de hallotta a kínai osztálytárstól és tetszik neki. Írni, számolni talán azért nem tudnak sokan, mert az okos telefon, pc megteszi. Könyv is ritkán van kezükben, így sem olvasás sem szöveg értés nem megy.

Félreértetted, Ausztiában tanuló. :-) Épp ezt mondtam azzal, hogy köszönőviszonyban sincs egymással a kettő... hogy az itthoni rémségről, leterheltségről stb. fogalma sincs valakinek, aki Ausztriában tanul. Max. hallomásból vagy rokonok révén... de az nem olyan, mint benne lenni, átélni.

Igen, LENNE értelme úgy tanulni nyelvet, ahogy írod (játékosan, kedvet csinálva a nyelvtanuláshoz), de erre itthon nagyon-nagyon kicsi az esély. Ha meg véletlenül van egy jó tanár, az meg tuti nem viszi végig az osztályt. Ezért itthon kár belekezdeni egy kényszeredett emelt szintbe. Kedvcsinálónak meg pont elég a sima osztály - ott is van a legtöbb helyen nyelv már elsőtől... és ha jó a tanár, az pont elég a rengeteg más mellett.

Sajnos a nyelvtanulásra is rányomta a bélyegét a kötelezőség és a leterhelődés - kénytelen szerencsétlen tanár nyelvtant tanítani a gyerekeknek (teljesen értelmetlenül), mert meg van kötve a keze, a kötelezően előírt anyagában az van benne. Az, hogy a gyerek bemutatkozni se tud az idegen nyelven, azt nem kéri számon senki. :-( Ez van.

Gyakorlat kéne, igen. És tanulni kéne megtanítani a gyerekeket, meg gondolkodni, nem a lexikális tudást erőltetni.

Még mindig ugyanazt mondom, mint az elejétől. Sima osztály kéne... aztán HA bírja és megy, és szeretné, akkor különóra, sport, nyelv, bármi ami érdekli - de nem kötelezően, mert az ebben az iskolarendszerben épp az ellenkezőjét válthatja ki sok gyerekben, mint ami miatt a szülei beíratták oda.

Hát, én kinéztem éjjel az égre, hogy vajon a megszokott csillagképeket látom-e, vagy átkerültem hirtelen egy másik bolygóra? Mert ez, hogy nyelvtant tanítanak gyerkőcöknek, ez sosem volt. Amikor még nyelvtant, mint olyant tanítottak, akkor még nem tanítottak angolt gyerkőcöknek. Ma már annyira semmi hátteret nem tanítanak, hogy csak mint a mamagáj és papagáj, úgy ismétlik, és ha kissé eltérő helyzetben kéne alkalmazniuk (gondolkodás), akkor becsődölnek, mert fogalmuk sincs a háttérről.

A durva akcentust meg immár vagy a harmadik ilyen nyelvtanulással kapcsolatos hozzászólásban olvasom, valaki nagyon a lelkedbe tenyerelhetett valahol. Kiejtésbeli hiányosságok elég régóta nem nagyon merülhetnek fel a magyar tanárképzésben (eltekintve attól, hogy ha egy angolt megkérdezünk, hogy beszélünk, úgyis azt fogja mondani, mint egy külföldi), ami lehetett , az esetleg az orosz tanárok gyors átképzésénél lehetett, de abban a helyzetben nem nagyon volt jobb megoldás, és azok az úttörők lassan elmennek nyugdíjba.

Én egyébként ismerek olyanokat, akiket a magyar iskolarendszer nem vágott tönkre. :) Bár szerintem egy alapvető dolgot elfelejtettek itt többen, hogy a képességek egyéniek, ezért az, hogy nekem könnyű volt, az nem jelent mást, mint hogy - nekem könnyű volt. :)