A lányom japán vagy koreai szakra akar menni 23 évesen. Engedjem?

"De azt hallottam a tolmácsokat számítógépek fogják helyettesíteni." - szóval a leghalványabb fogalmad sincs a tolmácsi-fordítói szakmáról. Ja, de, bocs, van, az, hogy "bóvli" - gondolom, az nem érdekel, hogy mennyit keres:)

"Az én lányom, jogom van megmondani neki mit SZABAD és mi nem!" - és mondd, hány éves koráig akarsz a magad korlátolt módján dirigálni neki??? Neked is megmondják a szüleid, hogy mit "szabad" és mit nem?

(Nem az a baj, hogy tanácsot akarsz neki adni, hanem az, hogy fel sem méred, mennyire nem látod át azt az egész világot, amibe a lányod bele akar vágni, mégis meg akarod mondani neki a "tutit"! - Ami ráadásul még rossz tanács is lenne.)

Az meg, hogy 23 évesen kezdene: miért ne? 23 lesz, nem 83! Még így is dolgozhat 40 évet a szakmájában, és a lényeg, hogy azzal töltse az életét, amit szeret csinálni!

Hát már...

Én meg most jelentkeztem kínai szakra, pedig én is hamarosan betöltöm a 23-at, és lány is vagyok. Engem mégse ilyenekkel bombáztak a szüleim, amikor közöltem, hogy otthagyom azt, amire ők ráerőszakoltak, inkább attól féltenek, hogy nem fogom bírni, mert ezek nehéz nyelvek. Ne mondd egy nyelvre, hogy bóvli, csak mert itthon nem beszéli minden második ember. Nem állítom, hogy ez mindennapi eset, de volt már rá példa, hogy egy ritkább nyelvet kellett fordítani/tolmácsolni sürgősen, és mivel kevés ilyet találni, hogy egy órás tolmácsmunkáért annyit kapott, amit más egy év alatt nem keres nem napi 12 órás munkával. De képzeld, még magántanárnak is elmehetek, azok is kérnek elég pénzt érte, az ilyen nyelvekért meg még többet is.

Jogod van elmondani neki a véleményedet, de neki ugyanannyi joga van eldönteni, mit akar.