Fizikus vagy mérnök?

Semmiképpen ne válassz olyan munkát, amit nem akarsz végezni, mert belefásulsz előbb-utóbb, és abból semmi jó nem származik! Esetleg matekot-fizikát oktató tanár nem szeretnél lenni? Mind általánosban, mind középiskolában és egyetemen is oktatják, így ha szeretsz ezzel foglalkozni, lehet, hogy ez is egy jó opció lehet.

A mérnökivel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy azon belül is műszaki fizika van, de többnyire nem abból áll az év, hogy azt tanítják.

Esetleg a neten nézz utána mélyebben a dolgoknak a mérnöki állásokról, miket kell csinálni és hogyan, hátha valami miatt mégis elnyeri a tetszésedet. :) Ha más nem, jelöld meg a fizikus után másodikként a felvételinél.

Szia! Velem ugyanaz volt a helyzet anno, mint veled - kicsit jelenleg is. Foglalkoztam fizikával kutatás szinten, sikerült hagynom egy ecsetnyomot a fizika palettáján. Szomorú realitás, a phd helyek limitáltak itthon és külföldön egyaránt, olyanok kerülnek be a kutatócsoportokhoz akik régen dolgoznak ott az egyetem mellett. Aztán a rengeteg tanulás eredménye minimális fizetés a phd mellett, ami kb. olyan hosszú mint maga az egyetem. Ha esetleg sikerül letenned az asztalra valamit - hogy sikerül-e, az egyrészt felkészültség, másrészt szerencse kérdése - utána külföldön elcsíphetsz postdoc helyet. Így indul újra a kör, az életen át tartó küzdelem az ösztöndíjért... Egyetemen dolgozni más, ott kevéssé tudsz kutatásra koncentrálni, de a helyed nem lutri. Mindezt sok-sok beszélgetés alapján tudom, a sok-sok nagyon okos ember véleménye ösztönzött, hogy ne vágjak bele. Nagyon romantikus elképzelés a kutatás és a csináljuk, amihez igazán kedvünk van, csak sajnos 2X-30 évesen foglalkoztatni kezd a családalapítás, illetve hogy máshol talán fizetnek a tudásodért...

Én nekivágtam mérnöki képzésnek és jelenleg mérnökként dolgozom. Működő dolgokat csinálni nagyon érdekes, vannak munkák amikhez nagyon tudni kell a matekot, és főleg ezeket fizetik meg jól (lásd pl. bme mogi irányításelmélet). Nekem sikerült megszeretni, főleg az automatikát és az MI-t. Próbálkozz otthon vagy csapattal fejleszteni, pl. line follower robotot vagy alga bioreaktort, rengeteg netes tutorial van és garantáltan élmény lesz. Nekem hobbim maradt az elméleti fizika, pl. ma reggel irkáltam a Higgs-mezővel kapcsolatosan. Utólag nem bántam meg a döntésemet.

UI.: nem szeretnélek lebeszélni, a kutatói pálya igazi hivatás, de óriási elköteleződés kell. Amit leírtam, az sokak tapasztalata. Azt biztosan mondom viszont, hogy a műszaki dolgokat meg tudnád szeretni.

Azért azt is illik figyelembe venni, hogy hiába választassz olyan képzést amit szívesen űznél egy életen át ha a kereseti lehetőségek a későbbiekben teljesen elveszik a kedvedet tőle. Huszonöt körül amikor el kell kezdeni a saját egzisztenciát kialakítani elég lehangoló tud lenni ha a kaján és a rezsin kívül egy petákot sem tudsz félretenni.. ergo vegetálsz csak. Nincsenek hatalmas pénzszórási hajlamaim de egy phd-s fizetésből szerintem max erre az életstílusra futja.

Ha a matek és a fizika érdekel akkor én a villamosmérnöki képzést ajánlanám.

13 évesen még felesleges ilyeneken rágódni. Majd kiforrja magát, hidd el nekem.

Egyébként én anno, 15 évesen úgy mentem gimibe, hogy én bizony építészmérnök leszek. Aztán nem ment a fizika, sem a matek (miért is ment volna, amikor soha nem készültem semmit??). Hozzátenném, hogy matekos osztályba járok és kitűnő tanuló voltam általánosban végig, úgy hogy óra előtt néztem meg, mit is vettünk, mert hát dolgozat lesz.

Szóval a hanyagságom elvette a kedvem az egésztől. Úgy voltam vele, én valami gazdasági vagy pénzügyi pályára megyek, jó lesz az alapon.

Aztán tavaly év vége fele valami bekattant, épp faktválasztás előtt jártam. Most vagyok 11.-es (5 éves a képzés és ugye ez a 4.évem) és fizika és matek faktos vagyok. Én ugyan nem gondolkodom fizika szakon, de mindenképpen mérnökire megyek.

Ezzel csak azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy rengeteg minden változhat addig még. Legyél még egy kicsit gyerek. Nagy teher a pályáválásztás és idővel ez a teher nem fog csökkeni, nőni fog és egy egész életen keresztül kell hordozni a döntésünk súlyát.

18 éves vagyok jelenleg, ja és lány vagyok.:D