Megéri külföldön tanulni?
Még nem egészen konkretizálódott bennem, de leginkább az idegen nyelvek, a nyelvészet, fordítás-tolmácsolás, a nyelvtanulás és oktatás érdekel, valamint az újságírás, szerkesztés, kiadás területét is érdekesnek találom. Jelenleg nem igazán tudnám elképzelni magamat tanárként, bár nem tudhatom még, hogy mit hoz a jövő... Annyi biztos, hogy a nyelvtanulás és nyelvoktatás témakörében is inkább a tanítási módszerek, nyelvkönyvek és tananyagok készítése, szerkesztése áll közelebb hozzám, nem pedig a konkrét pedagógusi tevékenység.
Mindig vonzottak a különböző kultúrák, szeretek új embereket megismerni, utazni és régebben is foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen lehet egy másik országban élni, ezért felmerült bennem az ötlet, hogy külföldön (konkrétan Skóciában, esetleg Hollandiában) folytatnám a tanulmányaimat. Ugyanakkor jelenleg több dolog is kilátásban van (pl. nyelvvizsga, szintemelő érettségik, önkéntes munka), ugyanis eredeti terv szerint itthon felvételiznék egy nyelvszakra, ami így abszolút rendben is lenne, azonban attól tartok, hogy a "külföldi továbbtanulás" projektet már nem biztos, hogy sikerülne végigvinnem (nem szeretnék semmit sem összecsapni, elkapkodni pl. szak kiválasztása vagy personal statement, illetve a nyelvtudásomat is fel kellene turbózni), így az egy évet csúszna.
Az egyik lehetőség, hogy mindent megcsinálok, ahogyan elterveztem, majd azt követően 2019-ben felvételizek egy kiválasztott külföldi egyetemre. A másik lehetőség, hogy szintén mindent megcsinálok a terveim szerint, azonban 2018-ban felvételizek egy itthoni egyetemre és ott tanulok, majd 2019-ben megpróbálkozom a külföldi felvételivel és amennyiben az összejön, akkor az itthon egyetemet otthagyom.
Azon is gondolkoztam már, hogy itthon elvégzek egy alapszakot és külföldön megyek mesterképzésre, azonban jelenleg könnyebb helyzetben vagyok, hiszen a szüleim támogatnak (anyagilag is), még nincsenek komolyabb kötöttségeim pl. párkapcsolat, munka és fiatalabb is vagyok, könnyebb lenne alkalmazkodnom. Ha magyar diplomát szereznék, akkor később már kevesebb lehetőségem lenne külföldön élni és dolgozni (sokkal nehezebb és költségesebb lenne tenni ennek érdekében), ami mindig is vonzott és attól tartok, hogy később megbánnám a döntésem. Azonban, úgy csúsznék és 20 évesen kezdeném az egyetemet külföldön, míg "normál esetben", itthon egy évvel korábban.
Szerintetek megéri halasztani és külföldre koncentrálni, hiszen akkor több lehetőségem lesz? Vagy pedig inkább mondjak le róla és érjem be egy itthoni egyetemmel mert az minden szempontból egy könnyebb és egyszerűbb választás?
Már leérettségiztem, most éppen itthon vagyok a "halasztott évemben". Mindenképpen nyelvszakra mennék itthon és külföldön is, ami szerintem egy "alapnak" tökéletes, viszont az még valóban nem alakult ki bennem, hogy konkrétan mit is szeretnék csinálni mert több minden is érdekel.
Az lenne az ideális, ha 2018 januárban jelentkeznék külföldre (és fel is vennének :) ), viszont nem tudom, hogy érdemes-e megpróbálnom. Januárig még van kb. 3 hónapom, májusban érettségiznék, nyelvvizsgáznék és emelett még több hónap önkéntes munkát is terveztem végezni külföldön, tehát elég sűrű lenne a programom és többektől hallottam, hogy ezt nem célszerű így intézni. Emiatt gondoltam rá, hogy akkor egy évet csúsztatnám ezt a projektet és 2019-ben jelentkeznék, de akkor már szeretnék magammal valamit kezdeni addig, így 2018-ban itthon elkezdenék egy szakot és amennyiben felvételt nyerek a külföldi egyetemre, akkor az itthonit itthagyom. Tehát igazából nagyon lesarkítva az lenne a kérdésem, hogy érdemes-e ennyit várni a külföldi felvételire, mikor itthon annyi idő alatt már majdnem el tudnék végezni egy egyetemet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!