3 év után otthagyni és mást tanulni?

Egyáltalán nem szégyen. Sok szülő sajnos sokkal többet foglalkozik azzal, hogy mit szólnak majd ehhez az ő ismerőseik, minthogy a gyereknek mi a jó.

Rossz dolog, ha pont a szüleid azok, akik nem támogatnak téged ilyen dolgokban (most nem is anyagilag értem), de TE vagy felelős a saját életedért, ezért azt tedd, amit szeretnél.

Nem gáz 22 évesen kezdeni semmit, az még fiatal, és egyetemre akárhány évesen lehet járni. :)

Itt az első válaszához írnám, hogy gondolom a kérdező fizetősön van, az orvosi még 2 év, félévente vagy félmillió, nem éri meg befejezni, ha nem akar ilyen téren elhelyezkedni.

Csak arra figyelj, jövőre olyan szakra menj, ami biztosan érdekel. Az orvosira sok embert a szülei kényszerítenek rá.

Ja, egyébként szintén 22 éves lennék, mire kezdeném az orvosit és én is megkaptam a szüleimtől, hogy szégyen, hogy ennyi idősen kezdek új egyetemet meg az, hogy majd' 28 évesen lesz meg a diplomám....

Hagyj nekik időt, majd megbékélnek.

Bakker eddig szinte mindig 4-es, 5-ös voltál mindenből és már túl vagy a nehezén is, 3 év!!!

Ha még az első félévről vagy első évről lenne szó, akkor azt írnám, hogy simán hagyd ott, de a fentiek nem azt mutatják, hogy ez a szak nem lenne neked való és sokan szívesen lennének a helyedben és nem kell orvosként dolgoznod, de annyi területre szakosodhatnál, biztosan nincs egyetlen olyan irány sem, ami téged érdekelne?

Anno miért választottad ezt a szakot?

RENGETEG munkád fekszik benne, BIZTOSAN átgondoltad ezt jól?

És ha a másik szakkal majd nem tudsz elhelyezkedni?

Orvosi diplomával külföldre is mehetsz jó pénzért és nyithatsz saját praxist is stb.

A kinézett szak csak nem laboratóriumi analitikus vagy biológus vagy dietetikus vagy védőnő, vagy gyógytornász - melyik?

NEM, NEM SZÉGYEN !

Csak annyi pénz és energia kukába veszne és pont a legnehezebbeken már túl vagy - érthető a szüleid kiakadása és nem tudják biztosan, hogy amit majd e helyett elkezdesz, annál nem-e derül ki, hogy hoppá, ez mégsem olyan, mint amilyennek képzelted....

Nagy a rizikó.

És nem azért buktál meg, mert nem neked való a szak, hanem mert érzelmi hullámvölgybe keveredtél.

Ha 1000%-ig úgy érzed, hogy biztosan és mindenáron abba akarod hagyni az orvosit és egy szemernyi kétséged sincs efelől, akkor az a jó döntés, DE azért még aludj rá párat...!

Én szülőként sajnálnám a gyereket, meg a sok feleslegesen kifizetett tandíjat, költséget, DE azt tartanám/tartom szem előtt, hogy a gyermekem boldog legyen és csak ez számít!