Hogyan "válaszoljak"/reagáljak az ilyen kérdésekre, kijelentésekre?

Annyi al ényeg, hogy én egy közepes méretű faluban élek, azaz már pár éve város, dehát gyakorlatban nézve már nem mondanám annak :D Szóval hogy én egy ilyen "kisvárosban" élek és nagyon sokminden ami másoknak "normális, alap" dolog, az nekem sosem volt meg. Mint például az apával való normális kapcsolat/beszélgetések, a "családias hangulat", inkább az alkoholizmus volt itt a középpontban amiről nyilván gyerekként nem akartam tudomást venni, így elnyomtam, képtelen vagyok nemhogy egy normális kapcsolat, egy egyszerű beszélgetés kialakítására anélkül, hogy ne kezdenék el szorongni, pánikolni mindenféle ok nélkül, pszichológushoz és pszichiáterhez járok évek óta aminek mélyebb indoka is van, viszont mikor megkérdezik hogy mondjuk "mesélj kicsit magadról milyen a családod" (random példa) akkor úgy nem tudom mit mondjak. Beszéltem valakivel, aki mondta, hogy amúgy ilyen meg olyan kocsit meg házat meg mit tudom én mit akarna majd, beszél arról hogy milyen motor felni üléshuzat stb dehát engem egy az hoyg sosem érdekelt, kettő az, hogy sosem volt "előttem". Tehát én ezt így mondtam is hogy sosem foglalkoztam így ezzel, a válasz az volt, hogy "Hát apáddal nem szoktatok ilyenekről beszélni?" "Nem" "Milyen kocsitok van?" "Nincs" "Akkor arról beszélj vele hogy milyet tervez", mondom "hát nem tervez" és így kb ki is fújt a dolog. Tehát az ilyen családi háttér/anyagi kérdések... Ezeket hogy reagáljam le? Hazudni nem akarok, kikerülni a kérdést, vagyis inkább a válaszadást piszok nehéz elhanyagolni, de az ilyen kínos beszélgetések meg csak erősítik a szoc.fóbiámat/szorongásos rohamom/lámpalázam meg úgy minden egyebet. Egyáltalán nem vagyok olyan társasági ember mint amilyen néha szeretnék lenni, egyszerűen csak úgy érzem, nincs meg hozzá egy olyan alap amire lehetne építeni ezt az egészet. Jó kommunikációs készséggel rendelkezem, de nem is ezzel van a probléma. Szerdán be kellene mennem melóhelyre, ott találkozni a kollégákkal akik pont a fent említett, azaz egészségesen felnőtt/nevelt emberek és a random példához hasonlóakat szoktak kérdezni. Ha csak két véglet van, az extravertált és az introvertált, akkor én vagyok a legintrovertáltabb ember a földön, nagyon kevés energiám van a szociális dolgokra és majd ha megyek, pár napot ott is kell(!) maradnom, mert ők ilyen közösségi programot(beszélgetés, sörözés ilyesmi, barátilag munkán kívül) terveznek, meg mivel én új vagyok meg szeretnének ismerni/látni, dehát én a külsőmet is tiszta szívből gyűlölöm és naponta hallom is(ha közösségbe megyek), hogy én milyen g*ci ronda vagyok.

Röviden mondanám úgy, hogy ha választanom kellene, hogy 24 órát eltöltsek egy közösségi programon, vagy egyes egyedül egy teljes hetet net, áram és mindenféle emberi kapcsolat nélkül, inkább utóbbit választanám, gondolkodás nélkül. De erre a munkára is úgy vettek fel, hogy csak azért "fogadtam el" az interjúzást meg hogy felvegyenek, mert egyszerűen nem találtam mást és egyszerűen muszáj volt. Amikor feltették ezt a "Miért szeretnél nálunk dolgozni?" kérdést, akkor úgy megállt bennem az idő, hogy mégis mit mondjak, mert a "Hát igazából nem akarok, de muszáj, mert ez volt az egyetlen hely ahova felvettek" nem valami kecsegtető.

Nem tudtam melyik kategóriába felelne meg ez a dolog szóval ha rossz helyen van, bocsi!