Első temetésre megyek?

jézusom, mi bigott családban nőhettél fel, ha ennyire rettegsz egy temetéstől..

Ha nem is közeli, akkor közel sem kell menned. Azt mi honnan tudjuk, milyen koporsó lesz és kell-e csókolgatni?

Vidéke válogatja, voltam többféle temetésen sajnos, de a menetrend mindig nagyjából a következő.

Felénk a nőknek fekete öltözet, a férfiaknak fekete öltöny fehér ing szokás. Van, ahol a férfiak is tiszta feketében mennek. Ha utána a halotti torra nem vagy hivatalos, akkor úgyis csak a kabátod és a nadrágod/szoknyád fog látszani, ezek legyenek sötétek. Miniszoknyát az illendőség, magassarkút a praktikusság miatt kerüld.

Először a ravatalozónál szokás gyülekezni. Ez általában egy félig nyitott helyiség. A fedett részében középen lesz a koporsó, maga a ravatalozó fel lesz díszítve gyertyákkal, koszorúkkal. Ha koszorút viszel, akkor ezt a szertartás idejére itt lerakhatod. A koporsó körül fog állni (vagy ülni) a közvetlen család. Tehát ha közeli családtagod, akkor a családoddal a ravatalozó belső részében, a koporsó körül álltok majd, ha távolabbi, akkor nem kell a koporsó körül állnod, hanem azzal szemben szokás, a ravatalozó “előtt”. Illik a gyászoló családot köszönteni, de ilyenkor nem illik odamenni puszilkodni, cseverészni, egy köszönés, fejbiccentés elég. Ha közvetlen a kapcsolatotok, akkor az ilyen formaságok kevésbé számítanak. Tehát első a gyülekező, ez után jönni fog a lelkész, aki a koporsó mögé áll, és itt elmondja a beszédét. Ha vallásos vagy és ismered a rítust, akkor a szükséges részeknél imádkozhatsz te is, egyébként elég ha csendben vagy, nem kell semmit “csinálni”. Néhol sirató asszonyok is vannak, ők énekelnek, de ez egyre kevésbé szokás. Miután a lelkész befejezte a beszédét, következik a halott megtekintése és a részvétnyilvánítás. Ilyenkor ha szeretnéd, megnézheted a halottat és elbúcsúztatsz tőle, de ez nem kötelező, ha nem akarod. A koporsó végig nyitva van egyébként, de nem igazán látni bele messzebbről, csak ha mellé állsz. Tehát ha akarod, akkor odamész a koporsóhoz, megnézed az elhunytat és elbúcsúzol tőle. Maximum a kezét szokás megsimogatni, csókolgatni semmiképpen nem szokás. Voltam olyan temetésen, ahol ilyen előfordult, de általában a gyásztól “megőrült” legközelebbi rokonoktól láthatsz ilyet, de semmiképpen nem elvárás, nem is higiénikus egy halottat megcsókolni. Tehát ha akarod, akkor megnézed a koporsóban fekvő halottat, ha nem akarod, akkor pedig jön a következő lépés: a gyásznép részvétet nyilvánít a legközelebbi családtagoknak - ezek azok, akik a koporsó körül állnak. Általában az emberek sorban állnak, ha távolabbi ismerős vagy, várj a sorodra, semmiképpen ne türelmetlenkedj, vagy tolakodj. Amikor a gyászolókhoz érsz, akkor kezet fogsz vagy puszit adsz és részvétet nyilvánítasz, pl. Nagyon sajnálom! Vagy Őszinte részvétem! megfelelő ilyenkor. Utána továbbmész, nem kell leállni most beszélgetni. Ha közeli családtag vagy, akkor nyilván az ellenkezője, hozzád fognak odajönni a temetés résztvevői, fogadod a részvétnyilvanításukat. Ez után jönnek a sírásók, és felemelik a koporsót (van, ahol a rokonság férfi tagjai viszik a koporsót - ha érintett lennél, még a temetés előtt szólni fognak). A lelkész vezeti a menetet, mögötte mennek a sírásók a koporsóval, mögöttük a közvetlen család és utána mindenki más. Így elmentek a sírig. Ha már mások is fekszenek a sírban, akkor a fedőkő már le lesz véve (ha volt ilyen), és sokszor már a sír is meg van ásva előre. A korábbi halottakat nem fogod látni, mert koporsóban lettek ők is eltemetve, tehát maximum az ő koporsójukat látod majd, de általában ez sem látszik. Ekkor a sírnál a lelkész meg mond beszédet, a sírásók pedig leengedik a koporsót. Ilyenkor szokás még virágot dobni a koporsóra, mindenki, aki hozott ilyet, ilyenkor odamegy és beledobja a gödörbe a virágot. Ez után a sírásók elkezdik betemetni a gödröt. Amikor kész, akkor a lelkész még ismét elmondja a kötelezőket. Ez után szokás még a koszorúkat elhelyezni a síron. Itt is először a közvetlen család koszorúz, majd a távolabbi. Ha a torra nem vagy hivatalos, akkor ilyenkor illik még egyszer részvétet nyilvánítani, majd elbúcsúzni és hazamenni.