Miért kell állandóan dönteni és miért van ennyi nézőpont?

Az egész élet egy baromság és őrület. Minden nézőpont kérdése, akkor miért ragaszkodjunk egy nézőponthoz? Én nem vagyok vallásos, de fel tudom fogni, hogy milyen annak lenni és néha jó is lenne, de nem teszem, mert azt tapasztalom, hogy nem igaz, de tudom milyen érzés az, hogy szeretet van mindenütt és ölelkezünk meg hasonlók, de sajnos mégsem tartom ezt valósnak. Megnézel egy filmdrámát, ami megmutatja, hogy milyen kegyetlen a világ egy történeten keresztül, hiszel neki mert igaz! És jó érzéssel mész el a képernyő elől, mert hihetetlen jó volt a film és teljesen igaz. Ha megnézel egy másikat (pl Toy Story 3, aki látta tudja milyen jó) Az bebizonyítja, hogy van barátság, szeretet, összetartás és ebben is JÓ HINNI, de attól még nem lesz igaz, amikor vége van visszatérsz a valóságba ami egyáltalán nem ilyen, pedig tudod, hogy jó lenne de még te magad is képtelen lennél olyan lenni. Annyi nézőpont van, honnan veszi mindenki, hogy az övé igaz? Miért kell folyamatosan rejtegetnem az érzékeny oldalam csak azért mert férfi vagyok? Ezt most nem úgy mondom, hogy erőltetett lenne, magától is megy a bunkóság/férfiasság, de miért nem tudom. Az ilyen könyvek/filmek mindig is kételyt ébresztettek és éreztették velem, hogy milyen szánalmas mindenki és én is, hogy részt veszek ebben.