Miért érzem magam a 22-es csapdájában?

Amit leírtál, az nem a 22-es csapdája.

Tartalmas választ akkor lehetne adni, ha leírnád, mikor, milyen feltételek mellett kerülsz abba az állapotba, hogy

"na most elindult valami, most elkezdtem élni, most meg tudok tenni olyanokat, amikhez eddig nem volt bátorságom"

és ez mitől szűnik meg. Attól, hogy hazaérsz? A szüleiddel laksz? Vagy egyedül? Ha egyedül laksz, akkor ott laksz, ahol gyerekkorodban? Mit csinálsz otthon, egyedül? És mit hétközben, nem egyedül? Stb.

De még mindig nem írtad le, mitől kerülsz a "jobb" állapotba.

Ha hazamész és a szüleiddel laksz, valamint ott laksz, ahol gyerekkorodban stb., akkor a hazamenésnek az a hatása, hogy visszazökkensz abba a gondolkodásmódba és azokba a szerepekbe, amik mint a szüleid gyerekének, illetve amik neked gyerekkorodban, bevésődtek. Egy kicsit mindenképpen szülői ellenőrzés alatt érzed magad ebben a környezetben. Ha a szüleid szigorúak, kritikusak, nagyon a "normalitás" meg a "helyes viselkedés" hívei, akkor otthon tartózkodva, még ha egyedül is vagy a szobádban, az ötleteidet meg a kreativitásodat le fogod fojtani, mert félig tudattalanul mindig arra fogsz gondolni, hogy "erre a szüleim azt mondanák, hogy hülyeség" stb. Vagy ha otthon rossz a hangulat, szigor és idegesség uralkodik, akkor rossz a hangulatod otthon, és már a hazamenés ténye is beindít egy reflexet, ami lebénít.

"filozofálok (a megfelelő, normál keretek közt)"

Az mit jelent? Mi lenne a nemmegfelelő, nem normál keretek közti filozofálás?

"filmeket nézek,... és olvasok."

Azért nézel filmet és olvasol, mert ehhez van a legtöbb kedved, vagy mert nincs jobb időtöltésed? Ha meghívnak valahova a barátaid, hogyan érzed magad? Mindig örülsz neki, vagy időnként már sok, és szívesebben vagy egyedül? Vagy ritkán hívnak, és ez zavar, és magányos vagy? Stb. stb.

Alapvetően arra kellene rájönnöd, hogy amikor jól érzed magad, annak köze van-e ahhoz, hogy pl. más emberek lelkesítsenek, megerősítsenek a terveidben, érdeklődést mutatnának az iránt, ami foglalkoztat stb. Vagy hogy amikor egyedül vagy, akkor miért romlik el a hangulatod. Mert vagy azért, mert nem bírod az egyedüllétet (társaságkedvelő vagy), vagy azért, mert otthon vagy, vagy azért, mert amikor egyedül vagy, akkor nincs, ami elterelje a figyelmet a negatív gondolatokról és elkezdesz olyan gondolatmeneteken rágódni, amiktől rossz kedved lesz.

ma 12:23

Akkor most már tudod, hogy amikor otthon vagy, miért fakul ki és válik kietlenebbé, reménytelenebbé a világ, miért illannak el a nagy tervek stb.

Némi környezetváltozás jót tehetne, mondjuk egyetemre járni egy távoli városban és kollégiumban / albérletben lakni. Ha budapesti vagy, akkor válassz ki ügyesen egy szakot, ami csak Szegeden indul. De mindenképpen legyen piacképes, mert sok pénzre lesz szükséged.

Ha már most egyetemista vagy, akkor meg úgysincs messze az a pillanat, amikor elkezdesz önállóvá válni, és akkor kiszabadulhatsz a gyerekkorból és a hozzá kapcsolódó beidegződésekből. Ugyancsak egyetemen alkalom nyílik új ismeretségek kötésére, szakmai sikerekre. Ezek mind képesek arra, hogy új pályára lökjék az ember életét. Egészen apró kis sikerélmények teljesen megváltoztatják az ember életét, mert aki elégedett, az magabiztos lesz, ez mégtöbb sikerhez segíti hozzá, amitől még elégedettebb lesz stb. Biztosan láttál már olyan embert, aki olyan otthonosan mozog a világban, mintha minden az övé lenne. Mintha ő lenne a herceg, aki herceg marad, bármikor, bármilyen körülmények között van. Az ilyen ember nem más, mint akinek sikerei voltak, vagy támogató családja volt/van, és magabiztos. Sajnos az ilyen ember ritka, holott ez lenne a normális. Álmodozik, célokat tűz ki, aztán energikusan végrehajtja őket. Más emberek egy helyben toporognak és kérdezgetik maguktól, hogy helyes ez most? szabad? vagy nem szabad? aztán nem csinálnak semmit. Nem tudom pontosabban megfogalmazni, nem vagyok szónok, vagy érted, vagy nem.

Tehát: praktikus sikert elérni (szakma, pénz), kiszabadulni otthonról, átvenni az irányítást az életed fölött. Nem azért kell a pénz, mert az fontos dolog (a pénz az egyik leghülyébb, legunalmasabb dolog a világon), hanem mert a többi ember fontosnak tartja, és túl akarunk járni az eszükön.

ma 12:02

Megnézem azt a két bejegyzést.

Szóval első. A Dr. House-akták. Amit leírtál, abban nincs semmi különleges vagy rossz. Dr. House egy jópofa, komikus figura, és mindenki azt csinálja egyébként, hogy ilyen figurákból építi föl magát. Szóval amit csinálsz, az normális. Más tizenévesek az apjukból, tanárokból, popsztárokból stb. rakták össze, hogy kik ők, te Dr. House-ból. Nem nagy ügy, ezt így szokás. Az emberek attól egyéniségek, hogy a különféle előregyártott mintákat különböző arányban keverik, meg még a végén van néhány % eredetiség is bennük. Megjegyzem, és ez valószínűleg meglep téged, de biztosan állítom (én is voltam 15 meg 20 éves, megértem, ha tiltakozol), hogy pl. a 30 vagy 40 évesek sokkal jobban különböznek egymástól, sokkal inkább egyéniségek, mint a tizen- és huszonévesek. Egy 20 éves még alig élt, még alig alakította magát, őt a biológia formálta főleg, egy 40 éves már felelős önmagáért. Ennyit arról, hogyan csinálunk magunknak egyéniséget.

Dr. House-on pedig túl lehet és túl kell lépni. Nem kell vele leszámolni, de ő csak egy papírmasé figura, kétdimenziós. Nem változhatsz te, egy élő ember egy regényalakká. Idővel kénytelen leszel bonyolultabbá, árnyaltabbá és érdekesebbé válni, mint Dr. House. Ne félj, ez nem fog fájni.

Esetleg új hősöket is találnod kell magadnak, de egy idő után ez egyre kevésbé fontos szükséglete az embernek.

Dr. House-on nyugodtan szabad túllépned. Nem fog eltűnni, hanem részeddé válik. Egyvalamit elárulok: olyan sosincs, hogy az ember csak úgy elveszti magát, és olyan sincs, hogy az ember semmilyen. Mindig van egyéniséged, csak a nagyon fiatal ember számára még roppant fontos, hogy tömören összefoglalja önmagát. Egy idő után annyi réteg rakódik egymásra, hogy már nem tudjuk számon tartani, és miközben egyéniségünk elmélyül és egyre érdekesebb, aközben már nem tudjuk magunkat filmfiguraként megjeleníteni. Amivel nem vesztünk semmit.

Ne félj, hogy nem vagy jól körülhatárolható, markáns figura, ne félj, hogy nem vagy önmagad stb. Hanem gyűjts tapasztalatokat és élményeket, amennyit csak bírsz. Magad is csodálkozni fogsz, jó értelemben, hogy mik ki nem derülnek közben rólad. (Élmény és tapasztalat alatt MINDENT értek, kivéve drog. A drog szegényít és tönkretesz, nem gazdagít semmivel.)

Másik téma: az emberkék és az ő szánalmasságuk.

Amit leírsz, azok elterjedt panaszok (közhelyek). De nem teljesen igazságosak.

Pl.:

"...egyszerűen szánalmasan manipulálható világban élünk és a hangsúly az önbizalmon és a tekintélyen van. Ha vitázni kell valamiről, vagy véleménykifejtés van, ha egy önbizalom hiányosnak van teljesen igaza a vitában..."

Ez igaz az élet bizonyos területein, és nem igaz másokon. Igaz az iskolában, ami egy elvarázsolt világ. Igaz a politikában, igaz az üzletben, és minden olyan szférában, ahol emberek emberekkel vetélkednek, és az egyik sikere a másik kudarca. Nem vagy csak diszfunkcióként igaz azokon a területeken, ahol az emberek nem egymással harcolnak, hanem a külvilággal küzdenek meg, és az egyik sikere nem a másik kudarca, hanem a másik sikere felé egy lépcsőfok. Tehát a tudományban, művészetben, az alkotó tevékenységekben.

Az élet nem a pletykálkodásból áll, meg a párzásból, meg a kinek kije van témából, nemcsak emberek vannak az ő kis hülye rangsoraikkal és csípésrendjükkel, hanem azért van egy világ is, amiben élünk, tök objektív, tele rejtélyekkel és szépségekkel, tessék felfedezni. A fizikától a zenéig, a filozófiától az építészetig létezik egy világ, ami nem az általad leírt törvények szerint működik. Tessék nem affektálni, hanem feltalálni magad.

"Mindennek be lehet bizonyítani az ellenkezőjét és unom már, hogy tudom, hogy képes lennék rá"

Ha tanárbácsi jelentéktelen hülye, akkor ne pazarolj rá ennyi betűt és stresszhormont.

Amúgy van egy jó könyv, amit Magyarországon gyakorlatilag nem ismernek, te nagyon élveznéd, mert olyan, mintha a te kiáltványod lenne (tessék, adok neked egy női hőst): Celia Green: The Human Evasion. Ha elolvasod, utána semmi sem lesz a régi.

Ha arra vagy kíváncsi, hogy hogyan kell az életet elviselni, sőt, nagyon nehéz helyzetekben is tűrhetően érezni magad és átjutni a nehézségeken, akkor erre meg van egy 1800 éves kézikönyv, Marcus Aurelius: Elmékedések.

Mindkét könyv fenn van a neten, én ennyit tudok segíteni.