Tudod mi a célod? Tudod, hogy mit akarsz elérni és módszeresen teszel is érte?

Már egészen kicsi korom óta tanító néni szerettem volna lenni. Természetesen voltak más szakmák irányába is való fellángolások, hogy fodrász vagy állatorvos leszek de végül itt kötöttem ki:)

Hogy honnan tudom, hogy jó úton vagyok? Szeretem a gyerekeket és élvezettel tölt el minden együtt töltött pillanat. Bár még csak tanulom, hogyan kell majd tanítani. Nekem tényleg az a célom, hogy tudást csöpögtessek minden gyerek fejébe:)

No meg most kezdek el kirepülni otthonról. Dolgozom, spórolok a pénzzel..szeretnék egyszer hosszútávra kimenni külföldre dolgozni. Nekem, most ez egy nagy álmom, hiszen rengeteg tapasztalatot szerezhetnék. Szerencsére úgy érzem, teszik is érte, hogy megvallósuljon és ha rossz napom van ezek a célok lebegnek a szemem előtt:)

L/19

Nem voltam soha feltétlen rajongó vagy ilyesmi.De voltak példaképeim úgy sportban mint a hétköznapi életben.

Olyan kis beszólós gyerek voltam aki abban lelte örömét ha másokat(tanárokat, haverokat) kikarikírozhat és persze a fociban.Ha valami sikerélményt ad mert kezded jól csinálni akkor abban a dologban specializálódsz.Hamar levettem mások hangsúlyait , mozdulatait és hamar megéreztem a hozzáállásukat a dolgokhoz pedig nem is érdekelt valójában , csak ragadt rám minta kosz.A csajok vevők a humorra és imádnak nevetni ez inspirált.

Aztán imádtam még alkotni -megtervezni, kiszámolni, beszerezni a hozzávaló szerszámokat és alapanyagot és elkészíteni.Úgy beletudtam merülni a dologba , az aprólékos pepecselésbe, h elfelejtettem enni közben és repültek az órák.De amikor készen volt órákig tudtam rajta pihentetni a szemem és közben azon filózni,h kellene a következőt még tökéletesebbre készítsem.

Ami inspirál , sikerélményt nyújt, örömet okoz és érzed , h van hozzá affinitásod az vagy .

régebben mindenki úgy ismert, hogy nem tudom megvalósítani a céljaimat. elszállt a lelkesedésem, belustultam és egyszerre olyannak láttam a dolgot, hogy "csak túllihegtem, haszontalan"

gitároztam, táncoltam ilyet olyat de egyben sem találtam meg azt az érzést, hogy ez nekem jó. pedig elég szép eredményeket értem el :)

két éve kezdtem a színjátszással foglalkozni egy ismerősöm ajánlása miatt. nagyon megörültem a dolognak, hiszen a magyar irodalmat, könyveket, színházakat mindig is szerettem. de szó sincs arról, hogy elvont lettem volna/vagyok.

Azóta "felfigyelt" rám a magyar tanárom és lelkesen visz szavalóversenyekre, prózamondó versenyre, nemrég voltam kazinczy szépkiejtési versenyen.

ezen kívül két színjátszó csoportban veszek részt. sok időt elvesz tőlem, de megéri és egyre erősebbnek érzem magam minden téren. már nincs olyan, hogy nem érzem, hogy kötelességeim vannak, hogy felelősségért tartozom mindenért.

láttam egy szép musicalt, amiben erről volt szó. gyönyörű gondolatokban fejezte ki a színészet lényegét. és egy kicsit minden dologba "belenyúlt"

Harc! Harc! Sok harc!

Sok áldozat és harc!

Színház…

Sok munka, sok áldozat és

harc!

sok helyre járok el fellépni, továbbtanulásomat ilyen téren tervezgetem, és a jövőben szeretnék ilyen dologgal foglalkozni (nem a közömbös világsztár színész akarok lenni.. tudom, hogy elérhetetlen:D)