Megéri fiatalon hajtani, hogy később ne nélkülözzek? Cserébe úgy érzem elszáll felettem az élet.

23 éves vagyok, és az ismerőseim köre két táborra oszlik:

Vannak akik még mindig azt csinálják, mint tizenévesen. Buliznak minden hétvégén, mellette talán suliba járnak, de nem törvényszerű. Akik dolgoznak, minden pénzüket a szórakozásra költik. Sok ismerősük van, sok barátjuk, látszólag elvannak. Általában nincs hosszútávú párkapcsolatuk.

A másik oldal, amibe én is tartozom: Tizenévesen sikerült kiélnem magam rendesen, aztán jött egy fordulat és úgy gondoltam elég. Évente 2x járok szórakozni, amikor muszáj, ez a párom szülinapja és a szilveszter. Az időmet tanulásra és továbbfejlődésre fordítom a munkámban, a pénzemet szintén erre. Hosszútávú párkapcsolatom van, párom szintén hasonló életmódot folytat. Barátaink nincsenek. Van még egy két ilyen ember az ismerőseim közt, de nem jellemző egyébként. Minden napom ugyanolyan. Sokszor észre sem veszem, hogy eltelt egy hónap, nincs mihez viszonyítanom az időt.

Az aranyközéputat nem tudom megtalálni, mivel észrevettem, hogy aki nem iszik, nem drogozik, nem jár le hétvégenként szórakozni, az szép lassan "elfelejtődik". Nem is tudom mi hiányzik egyébként, de valami nem jó, az biztos. :)

Azt hiszem félek attól, hogy hosszútávon megbánom, hogy ennyire elszigetelődöm az emberektől, de egyszerűen sehol sem találom a helyem. Nem vagyok embergyűlölő meg semmi ilyesmi, csak annyira munkamániás vagyok (nem pénz van a dologban, hanem ez egyfajta szerelem) hogy nem akarom másba fektetni az időmet. Az ilyen emberekbe meg főleg nem, akiket fentebb említettem.

Ki hogy van ezzel a témával?