Hányan vagytok ilyenek, hogy már nem jártok iskolába, munkát kerestek, de nem találtok és nagyrészt egész nap otthon vagytok?

A párom pl. már rég nem jár iskolában, munkája volt régen,de most munkanélküli.

25 éves

Én is, viszont nagyon leköt az álláskeresés, az önéletrajzom pofozgatása. Mellette autodidakta módon nyelvet tanulok. Ez kitölt annyi időt, hogy ne legyek dögfáradt, de nem is unatkozom. Plusz a férjemtől átvállaltam néhány dolgot, mert jobban van rá időm. Pl. most eladom az egyik kocsiját, mert régebben értékesítőként dolgoztam.

A vizsgáimmal (abszolutórium) két hete végeztem, most szakdogát is kell írnom a novemberi államvizsgához, illetve nézegetem a tételeket, bár komolyabban majd szeptemberben állok neki.

Szóval nem unatkozom egyáltalán.

Én is így voltam egy időben, nagyon rossz volt, hogy a szüleim tartanak el, felnőtt, munkaképes ember létemre.

Mondjuk én aztán inkább elmentem egyetemre, nem is azért, mert hogy akkor már csináljak valamit, hanem mert rájöttem, hogy mivel szeretnék foglalkozni.

Ha a majdani szakmámban találok munkát, akkor jó, de ha itthon nem, akkor tudok vele külföldön is dolgozni, méghozzá sokkal magasabb fizetésért, és ezen a területen sokkal több munkalehetőség is van.

10:37

Próbáld átgondolni, mi nem okés az interjún. Ha naponta, kétnaponta interjúra hívnak az életrajz alapján, akkor az tökéletes életrajz. Ergo valamit az interjún rontasz el..vagy túl sok amit adsz, vagy túl szűkszavú vagy.

Bocsi, csak szoktam interjúztatni a pozícióm miatt.... :)

Sok sikert!

én is :(

19/l

Én is.

A magam módján tanulok egy idegen nyelvet. 4 éve végeztem a fősulival, azóta semmi. Egyetlen egy állami cégtől jött válasz csak az önéletrajzomra. Mások még erre sem méltattak.

Időközben elvégeztem 2 tanfolyamot és egy egyetemet is, de továbbra is semmi.

Külföldben gondolkodom erősen, de ott is alig van állás hirdetve a szakmámban.