Akiket rendszeresen kiskorúnak néznek: hogy bírjátok?

Biztosan sokan fogják mondani még neked, hogy örülj neki, hogy fiatalnak tűnsz:) de én elhiszem, hogy idegesít, pláne egy bizonyos kor után. Mert ha teszem azt 23 évesen nem néznek 18-nak se, az még annyira talán nem gáz, de a 26 év már az a kor, ahol egy nő tényleg nő, és elvárja, hogy úgy is kezeljék, ne kislányként. Nem tudom mit lehetne tenni azon kívül, hogy kicsit "idősebbé" alakítod a külsődet. Szerintem sem kell agyon sminkelned magad, viszont lehet, hogy egy szemceruza-szempillaspirál kombó sötétítené a szemed, ezért nem tűnnél annyira fiatalnak. Lehet kapni természetes alapú pirosítót is, ha egy leheletnyit raksz az arccsontodra, el se hiszed mennyit számít. A másik a hajviselet. Azt nem írtad általában hogyan hordod, összefogva, kibontva, van-e frufru-d(mert az is fiatalít), tépettebb-e, vagy fokozatos. Szóval a hajviselettel is lehet variálni. A testalkattal nem tudsz variálni sajnos:) Én sem vagyok kibékülve a magas sarkúakkal, de egy törpe sarkú kiscipő is tud nagyon elegáns, nőies lenni, illetve ha blézert hordasz, karcsúsított blúzokat, amik nem hosszúak az is jó választás lehet.

Addig is szerintem ne idegeskedj, mert sajnos a leírtakon kívül valószínűleg kevés dolgot tudsz tenni, és így csak magadnak okozol ezzel kellemetlen perceket, próbálj meg fölülemelkedni rajta, hiszen valószínűleg nem akarnak rosszat és nem néznek le, csupán tényleg azt hiszik, hogy 17-18 éves vagy, és ezért kezelnek téged úgy, ahogy.

23N

Utolsó, nagyon érdekes, amit írsz, bocs, hogy belebeszélek: szerinted, szerintetek milyen hajviseletek mutatnak egy kicsit idősebbnek, komolyabbnak?

Én mindig kibontva hordom a hajam, nagyon hosszú és egyenes. Sokszor eszembe jutott már, hogy ez is nagyon fiatalíthat. Kontyra gondolsz? Vagy sima copf?

24 vagyok, engem is gyakran néznek tininek. Egy darabig bosszankodtam rajta, de már nem érdekel, inkább arra gondolok, hogy legalább 40 évesen nem fognak középkorúnak nézni :)

Engem is sokszor letegeznek hivatalos helyeken, mintha kislány lennék, vagy nem tudom, de én egy ideje ilyenkor szemrebbenés nélkül visszategezek. Van, akinek fel sem tűnik, akkor én sem foglalkozom vele tovább, de van, aki kiakad rajta, az ilyenektől meg szoktam kérdezni, hogy "ezek szerint mi magázódunk?"

Mondjuk tényleg elég fura, amikor ismeretlenek tegeznek, főleg hivatalos helyeken, főleg úgy, hogy nem kérdezi meg, hogy tegezhet-e. Bár volt pozitív tapasztalatom is, amikor bankügyeket intéztem, elég hosszadalmas volt, fiatal lány intézte az ügyem, talán 1-2 évvel lehetett nálam idősebb, ő megkérdezte, hogy nem baj-e, ha tegeződünk. Mondtam, hogy természetesen semmi gond, hiszen tényleg közel egykorúak voltunk, és normálisan megkérdezte, ahogy illik.

Csak mondom, tényleg furcsa, amikor ezt minden előzmény nélkül teszi valaki, mert pl. az egyetemen teljesen ahhoz szoktam, hogy magáznak minket a tanárok, ahogy mi is őket. Akik tegeznek, azok szintén felajánlják, hogy tegezzük őket vissza (általában fiatalabbak, bár közülük sem mindenki, és akad pár idősebb is, aki kéri, hogy tegeződjünk).

Az egyik legviccesebb (nekem ez már röhej kategória, nem háborodom már fel ezeken) az volt, ami a fiatalos kinézetemből adódott, hogy néhány hónapja Pesten jártunk a férjemmel meg 4 éves gyerekünkkel. Összetalálkoztunk a férjem egy régi ismerősével, már nagyon régóta nem találkoztak, nem is tudta, hogy a férjem megnősült. És csodálkozva megkérdezte, hogy "Nahát, neked már ilyen nagy gyerekeid vannak?" Én annyira elkezdtem röhögni, hogy meg se tudtam volna szólalni :D

Pedig a férjem csak hat évvel idősebb nálam, elég furán lehetne az apám, más kérdés, hogy ő viszont idősebbnek néz ki, vagy inkább azt mondanám, hogy az a típus, akiről azt is elhiszem, hogy 30, de azt is, hogy 40. Bár még az is erős lenne, ha úgy nézné valaki az apámnak, hogy azt gondolja, 16 év van közöttünk. Csak engem meg rendszeresen 18 alattinak néznek. Tovább "rontja" a helyzetemet, hogy nekem nincs benne a nevemben, hogy -né, csak egyszerűen ugyan az a vezetéknevünk, így bárki gondolhat bármit. Mindegy, nekem így tetszik, én nem akartam -né lenni pusztán csak azért, hogy mások el tudják dönteni, mi az ábra.

Úgy vagyok vele, hogy higgyen bárki amit akar, én már csak szórakozom rajta. Szerintem te se vedd ezt ilyen véresen komolyan, nem ér annyit az egész, hogy idegesítsd magad rajta.

Hát pedig te jártál el korrektül, két felnőtt között egyszerűen nem való, hogy az egyik tegez, a másik magáz, ez a csendőrpertu. Ne anyukád véleményére alapozz ebben, valószínű, hogy őt nem nézték lépten nyomon fiatalabbnak, ezért fogalma sincs róla, hogy ez tényleg bosszantó tud lenni egy idő után.

Bár még mindig azt mondom, hogy kezeld lazán a dolgot, ha tegeznek, tegezz vissza, vagy finoman szólj (bár ezt nem tudom, hogy lehet finoman), de ne tulajdoníts ekkora jelentőséget a dolognak.

És együtt érzek veled.

A tegezés egy dolog, az engem (általában) nem zavar.

Sztorijaim:

1. London, 23 éves voltam akkor. Bementem egy DVD üzletbe, és kiválasztottam egy olyan filmet, amin náluk 15-ös karika van. Eladó kiveszi a kezemből, leteszi a pult alá, és kérdezi, hány éves vagyok. Mondom 23. Erre közölte, hogy adjak igazolványt, mert szerinte 13 vagyok, és nem vehetem meg ezt a filmet. Aztán hárman számolták a születési dátumomból, hogy tényleg ilyen idős lehetek-e, meg a fényképpel hasonlítgattak, mert egyszerűen nem akarták elhinni.

2. Bankba fizetek be pénzt, persze személyit kértek. Ügyintéző felkiált: Te doktor vagy!!?? Azt hittem, hogy kb. most kezdted a gimnáziumot!

3. Vonaton kérdezi tőlem valaki: És te mit tanulsz? Mondom, én semmit, már nem járok iskolába. Erre: Csak nem egy fiúért hagytad ott az iskolát érettségi nélkül? (Ekkor 25 voltam)

4. Fodrásznál melírt kértem 26 évesen. Fodrász: "És a szüleid megengedik?"

stb., stb...